Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Nagy Szabolcs: El nem szálló illúziók. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája 1920 augusztusában kelt helyzetjelentése a Csehszlovákiával szomszédos magyar területek hangulatáról
hangulata, minden nélkülözés dacára ma is lelkes és bizakodó.15 Azonban kellő irányítás híján nem tudják a népre azt a hatást gyakorolni, amelyre feltétlenül szükség van. Hozzájárul ehhez, hogy az értelmiség a legtöbb helyen ennek az ő vezető és irányító kötelességének fontosságát nem fogja fel eléggé. Pedig ahol ez a tevékenység erős és régi, a nép hazafiassága is erősebb. Ez a jelentésekből kétségtelenül ki tűnik. A keresztény iparosok és kereskedők szintén kifogástalanul hazafiasak. Azonban cselekvőképességüket nagyon befolyásolja, hogy nyersanyaguk nincsen, vagy ha van is, megszerzése sok utánajárást és költséget igényel. Ez őket elkedvetleníti, mi mellett még a megélhetés nehézségei ellen való küzdelem éppúgy, mint a tisztviselő osztálynál is, rengeteg idejüket rabolja el. A kisgazdaosztály hazafiasság tekintetében hogy mondjuk a lábadozás útján van. A háború előtt legnagyobb részt csak választások idején foglalkoztak velük, legfeljebb még akkor tartottak nekik hazafias beszédeket, ha valamely okból szükség volt támogatásukra. Majdnem teljesen hiányzott azonban az állandó hazafias szervezés és meggyőzés. A Károlyi-forradalom nem zülleszthette volna szét a hadsereget,16 ha itt már régebben állandó öntudatos hazafias munka folyt volna. Ez esetben a nép vezetése semmi körülmények között nem csúszhatott volna ki az értelmiség kezéből. Feltűnő a jelentésekben, hogy oly helyeken, ahol nagyobb tömegekben élnek ipari vagy bányamunkások, azok mily hátrányos befolyással voltak a kisgazdák hazafias gondolkozására is. Nem mintha bolsevizmusra tették volna őket hajlamosakká, hanem a szocializmus és a zsidóság anyagias életnézetével való érintkezés tejesen megfosztotta őket azon eszményi érzelemtől, amely a hazafiasságot áldozatkészséggé nemesíti. Kapzsikká és önzőkké lettek. E hátrányos körülmények ellenére is a kisgazda osztálynak nemzeti érzése a demarkációs vonal mentén állandóan javul. A vagyontalan gazdasági munkásokban nagy mértékben meg van az ellenszenv a vagyonosokkal szemben. Ez azonban majdnem sehol sem vált megrögzött s öntudatos osztály ellentétté és igen könnyen enyhíthető. 15 Ez a jelenség nem utolsósorban annak is volt köszönhető, hogy a megszállt területekről a magyar tisztviselők nagy arányban menekültek át a megmaradt országrészbe, ahol nyilvánvalóan a közvélemény hangosan revizionista részét erősítették. Lásd pl. Szűts 2007. 16 A marxista történetírás máig hatóan elterjesztette a közvéleményben az első világháborús (osztrák-)magyar hadsereg teljes és spontán bomlásának képzetét. Ezzel szemben úgy vélték a korban (s a kor jobboldali politikai irányzatainak mai szimpatizánsai napjainkban is úgy vélik), hogy a hadsereg egyben tartható lett volna, annak feloszlását elsősorban a forradalmi erők aknamunkája okozta. Tény, hogy a teljes és spontán bomlást már korán megcáfolta pl. Breit József (Breit 1929). Julier Ferenc pontos kimutatásokat is közölt az egyben maradt alakulatokról (Julier 1933). A vegyes alakulatok nemzetiségek szerint történő esetleges szétválasztásának problémájával kapcsolatban érdekes adalékokkal szolgált Kun 1974,104-131. 17