Rainer Pál: „Imádkozzék édes Hazánkért…!” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015)
Levelek és levélírók
külön eszmevilágban éllő társadalmi réteg van. A magyarok és pánszlávok világa. Sajnos úgy látszik ez utóbbiaknak most érkezett el az idejük. És ezt kezdik már éreztetni főképen persze a jött mentekkel, - csekélységemet sem véve ki. Nem lehessen tudni ezen zavaros időkben, mikor évezredes alkotások alaperesztékei recsegnek, mit hoz a holnap, de ha pánszláv mozgolódásokról, cseh brigádok toborzásáról, a magyarországi tót megyék annektálásáról olvas vagy hal, jusson eszébe az a szerencsétlen família, akit a sors kegyetlensége ilyen borzalmas időkben dobott ezen forrongó események egyik gócpontjába. Talán csak a közelség mutatja ily nagynak ezeket a dolgokat, de rémítő még el is gondolni, hogy feleségem mostani állapotában esetleg télvíz idején mennünk kell innen, esetleg nem éppen - jószántunkból. Remélem, hogy nem így lesz de hát pesszimista lettem, mióta itt vagyok. Egyébként meg vagyunk csöndesen. Lakásunkat már teljesen rendbehoztuk és az elég kényelmes és szép. Külön vendégszobánk nagy örömmel venné az Igazgató Úr látogatását. Hogy mi lelkűnkből örülnénk mondani sem kell. A megélhetés itt sem rosszabb, mint másutt. Csak egy baj van az ember nem tud a néppel beszélni. Mindig tolmács kell ez pedig az üzletek sikerességét nagyban befolyásolja lévén itt a pan magyarszki42 nem szívesen látott. A spanyolt43 eddig hála Istennek kikerültük pedig itt is sokan halnak meg oly erős a járvány. Eddig a lakosságnak kb. 60%-a átment rajta. Feleségem szegény sokat küzködik, mert nem tudunk cselédet kapni és dolog mégis csak van mindig. Üdvözölve a kollégákat zárom soraimat. Feleségem tiszteletét és üdvözletét küldi Igazgató Úrnak, én a legmélyebb hálával és tisztelettel maradok ragaszkodó híve: Biloveszky József Múzeumtörténeti adattár 48.856/1977 7. Levél Levélpapír, 29,6x23,1 cm, négyrét hajtva. Fekete tintával írva. Borítékja hiányzik. Budapest - IX. Ráday u 9.fszt. 6.1918. nov. 24. - Mélyen Tisztelt Kedves Jó Igazgató Úr! Amiről legutolsó Szakolcáról írt levelemben csak mint sejtésről tartottam, hogy tartani lehet az atyafiak nyugtalankodásától és a cselákok benyomulásától és ezzel kapcsolatban a mi szaladásunktól, az- sajnos - sokkal hamarébb lett szomorú valóság, mint eredetileg hittük. Illetőleg, hogy teljesen híven tárjam fel gondolataimat - leglázasabb álmaimban sem tudtam olyan gyalázatos slamasztikát elképzelni, amilyenbe mi - örök dicsőség Wilson44 úrnak - keveredtünk. Mindenünket hátrahagyva két kézitáskával fölszerelten, éjnek idején szökve, mint a fegyencek - kellemesnek éppen nem mondható utazgatás után Bécsen keresztül jutottunk ide Budapestre. Itt most nyugodtan és elég jól vagyunk, csak hát tele gonddal, búval bajjal, aggodalommal otthagyott holmink és jövőnk iránt. Az újságokban közölt hírek kiegészítésére közlöm, hogy a legpiszkosabb és alávalóbb ferdítéseket tartalmaznak azok a cseh jelentések, melyek arról regélnek, hogy ők a helyi hatóságok hívására és a rend fenntartására vonúltak be. Nov: 4.-én hétfői napon - mikor az egész vidéken a legnagyobb nyugalom volt- a helyi emberekből alakított bizottságok megjelentek a közigazgatási hatóságok előtt és hivatkozva a csehszlovák Nemzeti Tanács határozatára, mely szerint egész Felső-Magyarország Ungvárig Tokajig 42 Pan magyarszki = magyar úr (szlovák). 43 Utalás az 1918 őszén tomboló spanyolnátha járványra, amely számos halálos áldozatot követelt. 44 Wilson, Woodrow Thomas (Staunton, Virginia, 1856. dec. 28. - Washington, 1924. febr. 3.) 1913 és 1919 között az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke, (ravasz 2000, 733. arcképpel) A levélbeli utalás Wilson egyik békeprogram pontjára, a népek önrendelkezési jogára vonatkozik, amelyet a világháborút lezáró Párizs környéki békéknél azután a győztesek nem vettek figyelembe. 18
