Rainer Pál: „Imádkozzék édes Hazánkért…!” Levelek Laczkó Dezső piarista házfőnökhöz, főgimnáziumi igazgatóhoz, a Veszprém vármegyei Múzeum igazgatójához az I. világháború idejéből, 1914-1919 (Veszprém, 2015)
Levelek és levélírók
Egy hétig én nyavalyogtam, hűlés láz és egyébb ilyenféle kellemetességek jutván osztályrészül, azután Luskó(?) betegedett meg. Két oldali tüdőhurut lázzal, két heti fekvéssel, ehhez erősmértékű szamár hurut járult, mely éjszakáinkat teljesen megrontotta. Néha tízszer is fel kellett hozzá kelni oly erős köhögési rohamai voltak hányással. Nagyon legyengült, lefogyott. Napközben meg állandóan az ágya mellett kellett ülni, úgy hogy én jóformán kimerültem. Hétfőn 29.én jöttünk Tállyáról ide, és a levegő változás jó hatásai már is mutatkoznak. Kevesebbet köhög az éjszakák nyugodtabbak, úgy hogy itt talán összeszedjük magunkat valamennyire. Egyébként hát csak megvagyunk. Sokat gondolunk haza, és őszintén szólva kezdünk már haza is vágyakozni. Hiába minden kellemetességek mellett, amivel az idegen helyeken való kóborolás jár, egy idő múlva csak meg-meg jelenik az elhagyott otthon képe és feltámadnak a megszokott kedves emberek, és ily esetben bizony szeretnénk haza-menni. De hát majd csak elkövetkezik ennek is az ideje, és legyünk őszinték mentül később annál jobb. Nem sok örömmel várom az új esztendőt. Itt körülbelül aug. 10 éig maradunk. Ha tehát valami rendelkezése volna Mélyen Tisztelt Igazgató Úrnak tessék csak ide irányítani. Azután Tállyára. Ha esetleg másfelé mennénk azt majd idejében tudatom. Feleségem és édesanyám üdvözletét jelentve, maradok a Mélyen Tisztelt Igazgató Úrnak alázatos szolgája. Biloveszky József Múzeumtörténeti adattár 48.856/1977 6. Levél Levélpapír, körbe foglalt, WESTMINSTER. PAPER köriratú királyi koronás vízjellel, 27,9x22,1 cm, négyrét hajtva. Fekete tintával írva. Borítékja hiányzik. Szakolca, Nyitra vm -1918. X. 22. Kedves Jó Igazgató Úr! Nem frázis, hanem a való tényeknek legsűrűbbre tömörített rövid foglalatja azon kijelentés, hogy régóta készülök írni. Pontosan három hét óta, amióta jelenlegi lakásunkban elhelyezkedve úgy ahogy rendbejöttünk Hogy miért nem írtam arról már nehezebben tudnék számot adni. De azt hiszem az a rövid kijelentés, hogy nem volt reá időm így ebben a formájában semmiképen sem állhat meg, mert az azon kifogások körébe utalandó, melyekkel a nekünk kellemetlen kötelességek halogatását szoktuk egyébb hiányában több furfanggal, mint őszinteséggel okadatolni. De ha az előbbi okhoz hozzáfűzöm azon megszorítást, hogy nemvolt elég kellően kihasználható időm, akkor körülbelül igazat mondtam. A délelőt- tök - bár a spanyol nyavalya miatt - majd egy hónapi szünetünk van (okt 10 - nov 4.) nem számítanak, mert akkor vagy akadt valamilyen irodai munka - lévén itt is irodista -, vagy pedig kaszinózás és heves politizálás folyik a tanáriban a minekünk nagyon is elevenünkbe vágó napi politika eseményei felett, a délutánok pedig eddig még mindig valamilyen házi teendővel jártak, az esték, a szelíd lámpafényes esték, a tompán világított kényelmes, békés esték, csöndes - távolbabeszélésre bíztató, meditálásra ingerlő nyugalma - az itt nincs meg. Itt a havi 2 deciliter petróleum járulékok estéi vannak, a maguk búsító sötétségével, komorító üres némaságukkal, gondolatokat elnyomó szomorúságukkal, a tépelődések bizonytalanságot terjesztő vibrálásaival. Itt este nincs, itt csak sötét éjszaka van a szónak tényleges és képletes értelmében is. Képletes értelmében véve azért, mert kezdünk olyan stádiumba kerülni, mikor anyagi és testi exisztenciánk jövőjét a legsötétebb homály fedi. Intézetünk hivatása a magyarosítás lenne, ezért verekszik, küzd, dolgozik itt minden tanár - egy-két kivételtől eltekintve, akik eltántorodva a magyar eszme vezérlő csillagától - pánszláv velleitásokkaP1 kacérkodnak - és ezen törekvés az itt tanyázó pánszláv agitátorok munkakörét keresztezvén ellehet gondolni, hogy kevés szimpátiát keltett maga iránt. Itt két 41 41 Velleitás = irányzat, áramlat (francia). 17
