S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)

KOLTAI ANDRÁS: A piarista rend háromszáz éve Veszprémben - tizenkét tételben

letet adta át (a vár nyugati oldalán), és nem véletlenül. Az iskolát ugyanis minden felekezet elsősorban missziós eszköznek tartotta. „Mivel alig van a világon még egy olyan nemzet, amely fiait szívesebben akarja taníttatni a latin tudományra, mint a magyar, [hittérítő] munkánk eszköze lehet, hogy a csekély számú nemesség és mások gyermekei az iskolában nevelkedjenek." - írta Pázmány Péter 1622-ben. Ugyanerről írt Mösch Lukács piarista viceprovinciális is a XVII. század végén, és úgy vélekedett, hogy „a térítés akkor hasznos, ha a gyermekeket kisgyermekkoruktól elvonják a szektás tanoktól és az igaz hitben nevelik." (2. ábra) Az iskola tehát a XVII. században a felekezeti harcok színhelye volt, és jellemző, hogy az első piarista iskolák mind valamiféle erőszakos katolizáció nyomán születtek, a megszüntetett protestáns intézmények helyett. Privigyére 1666-ban úgy érkeztek piaristák, hogy hat évvel korábban a „lutheránusságtól fertőzött" bajmóci uradalom birtokosa, Pálffy Pálné Khuen Franciska kiűzte az evangélikus lelkészeket és megszüntette a színvonalas privigyei evangélikus iskolát. (Az egykori evangélikus iskola épületét azonban a piaristák nem használták, a grófnő új kollégiumot emelt számukra.) Breznóbányán 1673-ban a királyi katonasággal elűzött evangélikus plébános helyét foglalta el Hausenka Miklós (Nicolaus a Conceptione B.M.V.) piarista. A harmadik magyarországi piarista iskola szintén úgy jöhetett létre a Pozsony megyei Szentgyörgyön, hogy Bajar András (a Conversione S. Pauli) piarista 1685-ben megszerezte az egykori evangélikus templomot (Platzkirche), iskolaházat és prédikátorházat, amelyeket még 1674-ben foglalt el Pálffy Miklós királyi biztos. Veszprémben azonban az erőszakos katolizáció már nem folyt zökkenőmentesen. A reformátusok ugyanis fél év múlva, 1712. április 5-én a királyi kancellária közbelépése folytán visszakapták a piaristák által elfoglalt házaikat. Helyettük Volkra püspök más házakat szerzett a veszprémi várban. így amikor 1717-ben a piaristák ismét megkapták a reformátusok épületeit is, azokat már csak részben használták. Efféle protestánsokról elvett épülethez jutás azonban többé nem fordult elő a rend magyarországi történetében. A piarista missziós munka ekkortól már nem az erőszakos föllépésen alapult, hanem inkább azt célozta, hogy a protestáns intézményekkel „versenyhelyzetben" álló plébániákat és iskolákat hozzanak létre, elsősorban olyan városokban, ahol erős volt a protestáns jelenlét, mint például Besztercén (1717), Debrecenben (1719), Nagykárolyban (1727) vagy Máramarosszigeten (1730). 3. „Püspöki gimnázium" A közép-európai barokk püspöki székvárosok képéhez a székesegyház, a püspöki palota, a kanonokházak és a szeminárium mellett általában hozzátartozott a gimnázium épülete is. Ezért Magyarországon a legjelentősebb jezsuita iskolaközpontok püspöki székvárosokban, Nagyszombatban, Pozsonyban (az esztergomi káptalan és az érsekek ideigle-nes székhelyein), Győrben és Zágrábban jöttek létre. A piaristák első „püspöki gimnáziuma" Nyitrán nyílt meg 1698-ban, és fönnma-radásában kulcsszerepe volt Mattyasovszky László püspök 1702-ben tett alapítványának. Ezt a példát, a „nyitrai modellt" követték az oszmán uralom alól fölszabadult egyházmegyék főpásztorai is, amikor romosán vagy pusztán álló székvárosaikban székesegyház, palota és egyéb egyházi épületek mellett gimnáziumot is építtettek. így alapított a piaristák számára gimnáziumot Volkra Ottó Jánoson kívül Kollonich Zsigmond váci püspök 1714-ben és Batthyány József kalocsai érsek 1765-ben. (Egerben, Pécsett, Nagyváradon és Gyulafehérvárott viszont a jezsuiták vezethettek „püspöki gimnáziumokat".) A püspöki városrész néhol - hosszú évtizedek építőmunkája nyomán - egységes építészeti arculatot öltött. Ennek legszebb példá-ja talán Vác, ahol Migazzi Kristóf püspök a székesegyház két oldalán párban építtette föl a szeminárium és a gimnázium épületeit. Veszprémben ez a két intézmény szintén meghatározó része volt a püspökvár épületegyüttesének, bár elhelyezésük nem egy nagyívű barokk koncepció, hanem a várhegy földrajzi lehetőségei szerint történt. (3. ábra) A „püspöki gimnáziumok" a világiak a XVIII. század elején, nagy létszámú papneve-lő intézetek hiányában - liturgikus szerepet is kaptak. Mattyasovszky László püspök például előírta a nyitrai piaristáknak, hogy „az arra alkalmas ifjak közül némelyeket előre betaní-tanak, és a káptalan megkeresésére a székesegyházhoz kirendelnek, hogy nagyobb ünnepek alkalmával papi öltönyben és karingben a szentmisénél szolgáljanak és gyertyát vigyenek". Kollonich Zsigmond váci püspök alapítólevele pedig 1714-ben arról írt, hogy a piaristák „kötelesek a nyilvános kör108