S. Perémi Ágota (szerk.): Emlékkötet Laczkó Dezső születésének (1860-1932) 150. évfordulójára (Veszprém, 2011)
KOLTAI ANDRÁS: A piarista rend háromszáz éve Veszprémben - tizenkét tételben
menetekben ... tanulóikkal megjelenni; úgyszintén ünnepnapokon alkalmas ifjakat választani a székes-egyházi szolgálatra, valamint a temetések elvégzéséhez kisgyerekeket küldeni. 4. Szeminárium A püspöki székvárosok gimnáziumai és papnevelő intézetei szinte mindenhol szoros kapcsolatban álltak egymással, részben tanáraik, részben pedig diákjaik révén. Több jezsuita és piarista gimnáziumot már eleve azzal a céllal alapítottak, hogy a tanárok a diákokon kívül a papi pályára készülőket is tanítsák. így történt Veszprémben is, ahol Volkra Ottó János püspök tervezett alapítványában a piaristák által vezetendő Szent Anna szeminárium éppoly súllyal szerepelt, mint a gimnázium. Nagyobbik alapítóleveléből az is kiderül, hogy akkoriban papnövendéknek gimnáziumot, vagy esetleg a bölcsészkart (filozófiai stúdiumot) elvégzett fiatalokat vettek föl, akik azután egy-két évig erkölcsteológiát tanultak. A piaristák legkiválóbbjai (mert a teológiatanárok mindig a legkiválóbbak közül kerültek ki) 1712 és 1722, majd 1745 és 1784, végül pedig 1790 és 1796 között tanítottak a veszprémi kispapoknak teológiát, illetve - ahogy a szemináriumi képzés komolyabbá vált - filozófiát is. (4. ábra) Akkoriban más püspökök is szívesen bíztak hasonló munkát piaristákra: Vácott a XVIII. század első felének néhány tanévében, Győrben 1735 és 1741 között, Kalocsán pedig 1768-tól 1824-ig működtek piarista szemináriumi tanárok. Később már nem a piarista tanárok jártak a kispapokhoz, hanem inkább a kispapok jártak a piaristákhoz. A papnevelés átalakulása során a XIX. század közepétől Veszprémben (mint más püspöki székvárosokban is) az vált rendszerré, hogy a papnak készülő, de még érettségi előtt álló fiatalok úgy végezték tanulmányaikat, hogy a „kisszemináriumban" laktak egy egyházmegyés pap felügyeletével, és onnét a piarista gimnáziumba jártak tanulni - természetesen szigorúan reverendában. A kisszemináriumban azonban így is vidám élet folyt. Huchthausen Lajos írta le, hogy 1928ban Káuzli Dezső szemináriumi rektor egyik este, a vacsora előtti lelki olvasmány idején szörnyű zajt hallott a kisszeminaristák terméből. „Belökte az ajtót és kemény hangon bekiáltott: »Mi van itt?« A tizenhat VII-VIII. osztályos gimnazista kispap a szoba közepén egymás hegyénhátán egy kupacban püfölte egymást. A szigorú rektori szóra a kupac tetején viaskodó Lung Laci odaugrott a rektor elé, haptákba vágta magát és jelentette: »Méltóságos úr, kérem, lekció spirituális" [lelki olvasmány"]. Ő volt a későbbi Lékai László esztergomi érsek. A kisszemináriumok az egyházi iskolák 1948. évi államosítása után is tovább működtek. A püspökök „teológiai előkészítő iskola" vagy a „teológiai főiskola alsó tagozata" néven szerveztek iskolát kispapjaik számára. Veszprémben például 1948-tól 1951-ig a munka nélkül maradt piarista tanárok tanítot-ták tovább őket a világi tantárgyakra. Ez az iskola mindössze abban különbözött az állami gimnáziumoktól, hogy érettségijét csak a teo-lógiai főiskolákon fogadták el 5. Iskolarendszer Az 1711-ben megnyílt veszprémi piarista iskolának csupán egy tanára volt, Zajkánvi Lénárd, majd a következő tanévtől kettő. Egyikük a nagyobbakat tanította, akiket általában a grammatica és syntaxis osztályába osztottak be, a másik tanár pedig a principistákat és az alsóbb osztályokat. 1753-tól két újabb osztály indult, a poetica és a rhetorica, egy közös, harmadik tanárral Ebből is látszik, hogy az akkori (1848-ig szinte változatlanul fönnálló) iskola egy sor fontos dologban eltért a mostanitól. Mindenekelőtt abban, hogy latin iskola volt, ami azt jelentette, gyakorlatilag egyetlen tárgya a latin nyelv volt. Tanultak ugyan irodalmat, történelmet, földrajzot, majd később egy kis természetrajzot is, de mindezeket szintén latinul, tehát ezek a tárgyak is csak a latin nyelvi kifejezés gyakorlóterepei voltak. Az iskola legelső, előkészítő jellegű évfolyamában aszerint osztották be a gyerekeket, hogy ki mennyire tudott latinul. Ez alapján az osztá-lyon belül kisebb tanulócsoportokat alakítottak ki: parva maior, parva minor, továbbá coniugistae, comparatistae, minimistae, declinistae, legentes. A csoportrendszer a korabeli iskolákban természetes volt. Egy tanár többnyire két osztályt tanított, egészen 1777-ig, amikor az első állami tanügyi rendelet, a Ratio educationis a gimnáziumokban megszüntette ezt a rendszert. Amíg a tanár az egyik csoportot olvastatta, vagy magyarázott nekik, addig a többiek fogalmazási, fordítási vagy más írásbeli feladatot kaptak. A kisebbek sokat másoltak is, mert nagy hangsúlyt fektettek a szépírásra. 109
