Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
Összefoglalás
OSSZEFOGLALAS A lengyeli kultúra a Kárpát-medence neolitikumának egyik meghatározó eleme. Lelőhelyei sűrűn behálózzák a Dunántúlt, sőt a Dunakanyarnál a folyót átlépve megtalálhatóak Eszakkelet-Magyarországon is. A lengyeli kultúrát illető történeti kérdések közül kettő az igazán izgalmas. Az egyik a kultúra kialakulása. Erre a kérdésre a választ a Zala megyei autópálya-ásatások eredményei fogják megadni. A másik a kultúra vége, pontosabban az a tény, hogy egy tipikusan neolitikus kultúra tovább él a rézkorban anélkül, hogy lényegi elemei megváltoznának. Erre a kérdésre a késő lengyeli lelőhelyek anyagának vizsgálata adhat választ. Ahogy a korai lelőhelyek a Délnyugat-Dunántúlon csoportosulnak, úgy a későiek a Dunántúl közepén alkotnak karakterisztikus települési tömböt. A négy Szentgál környéki lelőhely (Szentgál-Füzi-kút, Szentgál-Teleki-dűlő, Ajka, Városlőd) kutatása lehetőséget adott a késő lengyeli kultúra egy települési csoportja kerámiájának összehasonlító vizsgálatára és azon túl a dunántúli késő lengyeli kerámiaanyag jellegzetességeinek felvázolására. Kaposvár-Gyer- tyános kerámiája segített az azonosságok és eltérések értelmezésében. Kisebb feltárásokról lévén szó, az előkerült kerámiaanyag mennyisége a kezelhető határon belül van, ezért célszerű a kerámiának az ilyen összehasonlításra alkalmas tulajdonságait kihasználni. A kerámia informatív értéke igen nagy, jól tükrözi a változásokat, ráadásul totálisan uralja a telepleleteket. Mind az agyag előkészítése mind a kerámia megformálása és díszítése olyan jellegzetes vonásokat eredményez, melyek a vizsgálatkor mennyiségileg leírhatók. A neolitikus kerámia helyi termék, tehát a lelőhelyek közt megmutatkozó különbségek értelmezhetők akár társadalmi szinten is abból kiindulva, hogy az anyagi kultúrában megmutatkozó tipológiai különbségek hatékony eszköznek bizonyulnak a társadalmi struktúra és kapcsolatok rekonstruálásához, ilyen értelemben a telepkerámia széles lehetőséget kínál az interpretációra. A vizsgált terület településszerkezetének és a feltárt kerámiának az együttes vizsgálata fényt derít a kor társadalmi szerkezetének működésére. A lelőhelycsoport kerámiaanyaga rendkívül egyöntetű, főként az edényformákat illetően. A díszítések alkalmazásában vannak kisebb eltérések, ezek a nyilvánvaló statisztikai hibáktól eltekintve következetesen kronológiailag értelmezhető trendet mutatnak. Az uniformizált kerámiaanyag egymással szoros kapcsolatban álló közösség képét vetíti elénk, amely Szentgál-Teleki-dűlő kezdőponttal induló, fokozatosan kiépülő települési gyűrűt alakít ki a Tűzköves-hegy körül. A statisztikai elemzés értelmezését segítik a lelőhely elterjedési adatok, melyekből kiolvasható, hogy a Tűzköves-hegy körüli közlekedési útvonalak stratégiai ellenőrzését szolgáló pontokon találjuk a településeket. A lelőhelycsoport kerámájának és települési struktúrájának elemzése lehetőséget ad az eddig kevéssé ismert késő lengyeli kor megértéséhez. Jól látszik, hogy a késői lengyeli kultúrában homogénebbé vált a leletanyag, mérséklődtek a Dunántúl két része között korábban élesen megfigyelhető különbségek. E különbségek elsősorban az eltérő kapcsolatrendszerek okozta kulturális jelenségekben nyilvánultak meg, nevezetesen a kultikus leletek, a temetkezési szokások és bizonyos fokig a kerámia- és kőleletek tekintetében. A korai lengyeli korra jellemző kelet-nyugati választóvonal elhalványodik, sokkal élénkebben látszik a Dunántúl nyugati peremének elkülönülése. A szentgáli lelőhelyeken végzett kisebb feltárások adatokat szolgáltattak a lengyeli kor települési struktúrájára. A falvakban egymástól távol álló házak önellátó háztartásokként értelmezhetők. Ezekre a falvakra egyfajta háztípus és településkép jellemző. A települési rendszer másik elemeként ismert, eltérő háztípust és településképet mutató nagyobb, központi telepekből a késői korban keveset ismerünk. A műhelyzóna lelőhelyein feltárt kőanyag intenzív kőmegmunkálásra enged következtetni. A lelőhelyek elhelyezkedése, kőanyagának összetétele, a lelőhelyeken belüli egyenletes szóródása alapján a falvak funkciója részleges, területi, közösségi specializációként írható le. A Tűzköves-hegy meghatározó jelentőségű a környék neolitikus települési struktúrájában. A korszak folyamán egyre intenzívebbé váló kőkitermelés a 75
