Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)

Összefoglalás

késő lengyeli korban érte el csúcspontját. A munkaszervezés, a kitermelés kontrollja, a nyersanyag elosztása csakis jól szervezett társadalomban képzelhető el. A kitermelt nyersanyaggal való kereskedelem elosztási centrumokat feltételez, az pedig hierarchikus települési hálózatot eredményez. A bányászat és ehhez kapcsolódóan a feldolgozás és terjesztés intenzitása rányomta bélyegét a települési képre, lehetőséget adva ezzel arra a megállapításra, hogy a pattintott kőeszközök nyersanyagát adó tűzkő legnagyobb magyarországi ki- termelőhelyének, a szentgáli bányának a körzetében a kőbányászat és a kereskedelem megszervezése olyan szilárd társadalmi struktúrát hozott létre, mely évszázadokra konzerválni tudta a fennálló helyzetet, azaz a neolitikus életformát oly módon, hogy hosszú idejű stabilitást biztosított a viselkedési szokások és kapcsolatrendszerek területén.

76