Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
nyakat hangsúlyozza. Van kifejezetten karcolás is: párhuzamos vonalak, a perem alatt karcolás, továbbá rövid, mély árkolt vonalak (35. tábla 9., 40. tábla 13.). A bemélyített díszítés nem alkot rendszert, helyenként az a benyomás, hogy a véletlen műve. Több edény alján gyékénylenyomat maradt meg (41. tábla 7.). Ez ugyan nem díszítés, de említésre érdemes. A kerámia jellege: A csonkakúpos tálak közül a kifelé ívelt pereműek az érdekesek, mert főleg a II. lengyeli fázisban fordulnak elő. A profilált tálak kis számban vannak jelen és nem korhatározó jellegűek. Ugyanez a helyzet a félgömbös és a behúzott peremű, gömbös tálakkal. A rátett peremű, gömbös testű tál (35. tábla 4.) előfordul a szlovákiai késő lengyeli anyagban (Vladár-Krupica 1970. 11. ábra 7., 15., Tocik 1986. 3. ábra 2.), valamint hasonló a pereme egy mórágyi táltípusnak (2Cla Zalai-Gaál 2002. 17. típustábla). Az erősen bikónikus, behúzott peremű kis tálka (35. tábla 1.) Zalaszentbalázsról ismert (Bánffy 1995a. 108. tábla 251., 252., 254.), gyakori a Wolsbach csoportban (Ruttkay 1995. 2. ábra 7-9.). Az egyik behúzott peremű tálon a perem alól indul és felfelé irányul a széles szalagfül (39. tábla 1.), sajnos csak a fül indítása maradt meg, ezért nem tudható, hogy miként folytatódik, de nagy a valószínűsége, hogy a nyugat-dunántúli csoport egyik meghatározó típusával van dolgunk, a kiöntős tállal (Bánffy 1995a. 104. tábla 219.). A fazekak a fiatalabb lengyeli időszak formái. Jellemző a hirtelen kiugró váll rövid hengeres vagy tölcséres nyakkal (37. tábla 2., 41. tábla 7.). A bikónikus edények hasonlóképpen a II. fázistól vannak jelen (Kalicz 1969. 198.). A vázák meredek aljtöredékei kevéssé korhatározóak, ilyet ismerünk a késői időszakból például Keszthelyről (Raczky 1974. 17. kép 12.). A peremről induló fülű amfora a II b-től fordul elő, kronológiailag fontos forma. A szűrőtöredékek, kanalak, fedő, orsógomb a többi lelőhelyen találtakkal megegyező darabok. A finom kerámiában található poharak és kis vázák általános formák. Megjegyzendő, hogy bár van háromrészes edényre jellemző homorúan ívelt hastöredék (43. tábla 5-7.), ezek kicsik, a mórágyi anyagra jellemző nagyobb edények hiányoznak. Három különlegesnek mondható kerámiát találtunk még. Az egyik egy háromszög alakú, félig átfúrt kerámia lap (45. tábla 5.). Hasonló darabot nem ismerek. A másik leginkább a kis agyagoltárokhoz hasonló szögletes edénytöredékek, nem feltétlenül egy edény darabjai (44. tábla 1-5.). Nem pontos megfelelői az agyagoltároknak, mert azokba felülről mélyed egy kis üreg, ezek pedig belül teljesen üregesek, mégis azt kell mondani, azt a képzetet keltik, hogy rokon formák, különösen, ha számításba vesszük, hogy a lengyeli kultúra legkésőbbi szakaszában újra felbukkanó oltárok a korábbiaktól némileg eltérőek a korábbiaktól (Bánffy 1995a. 112-114. táblák). A harmadik pedig kis talpas tálka (43. tálka 4.), hasonlót Zalai-Gaál István közölt (Zalai-Gaál 1995. 15. kép). A díszítéstípusok közül a bütykök általában jól alkalmazhatóak a korhatározásra. A finom, vékony falú, éles törésvonalú edények törésvonalán elhelyezett nagy, ovális, átfúrt bütykök a II. fázisra jellemzőek. A behúzott nyakú gömbös bütyök hasonló korú. A kétfelől benyomott, szögletesre formált bütyök szintén a II. fázisban jelenik meg. A kiugró, hegyes vagy lapos tetejű bütyök viszont a késői fázis jellemzője, hasonlóképpen a hatalmas, felfelé húzott szarv vagy háromszög alakú bütyök. A széles szalagfülek ugyancsak ismeretlenek korábban. A peremről felcsúcsosodó hegyes bütyök (31. tábla 1.) ugyancsak a késői időszak sajátja, megjelenik Zalaszentbalázson, Tekenyén (Bondár 1995. 68. tábla 156., 160., Simon 1987. 22. kép 5., 26. kép 12.). A duzzadt perem előfordul Veszprémben (Raczky 1974. 12. kép 1.), Tekenyén (Simon 1987.23. kép 2.), de igazán a kultúra végére jellemző a Nyugat-Dunántúlon (Bánffy 1995a. 88. tábla 79-91.). A csipettdíszhez hasonlót lengyeli környezetből alig találni, a zalaszentbalázsi leletek között található egy peremtöredék, melynek nyakán körömmel készült minta fut körbe (Bondár 1995. 56. t. 50.). A párhuzamok alapján azt látjuk, hogy mind a formák, mind a díszítések olyanok, melyek legkorábban a II. fázisban jelentek meg. Vannak a III. fázisra jellemző típusok, és előfordul elvétve néhány olyan darab is, melyekhez hasonlót csak a nyugat-dunántúli csoportban találunk. Egészében véve a leletanyag a III. fázisba sorolható. 2.2.5. Ajka-Szent István u. Feltárás nem folyt a lelőhelyen, csupán leletbejelentés alapján került a veszprémi múzeum gyűjteményébe egy kisebb leletegyüttes, összesen 286 darab kerámiatöredék és 6 darab tűzkő, egyetlen nagyobb gödör leletei (Regenye 2000). A kerámiatöredékek színe barna, sötétszürke, sárga. A kerámia soványítására túlnyomórészt a homok és kerámiazúzalék keveréke jellemző (82 %). A kizárólag homokkal soványított, vékony falú kerámia aránya közel 8 %. Az átlagos falvastagság 7 mm, a kerámia 21 %-a kopott felületű az agyagtalaj hatására. 31
