Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
Edényformát. A kevés felismerhető forma között többségben van a tál, nagyrészt csonkakúpos (46. tábla 1-2.). Vannak csőtalpas táltöredékek is (46 tábla 11.). Több darab képviseli a fazekakat (46. tábla 3.), kevesebb az amforákat (46. tábla 5. ). Egy-egy pohár, kis bikónikus edény és háromrészes edény alkotja a finom kerámiát. Díszítések: Egyetlen töredék sem volt festett, ez lehet azonban annak következménye, hogy erősen lekopott a töredékek felszíne. A bütykös töredékek száma 9, a füles daraboké pedig 12. A peremek közül 3 profilált, 9 bevagdalással vagy benyomkodással díszített. Három aljtöredék őrzött meg levéllenyomatot vagy fonatminta lenyomatát. A kerámia értékelésénél figyelembe kell venni, hogy kis darabszámú leletegyüttesről van szó. A kerámia túlnyomó többsége díszítetlen oldaltöredék, a díszített töredékek aránya 11 %. A peremek aránya szintén 11 %, emiatt viszonylag kevés töredékről dönthető el biztonsággal, hogy milyen formájú edény része volt. Az edényformák közül, mint láttuk, legtöbb a tál, lényegesen kevesebb a fazék, a többi - a környékbeli lelőhelyeken gyakori - edényforma közül pedig csak 1-1 akad. Ez az összetétel a nem teljes gyűjtés számlájára írható, nincs kronológiai jelentősége sem annak, hogy a vékony falú kis edények szinte teljesen hiányoznak, sem annak, hogy festés nem fordul elő. Ami az edényformákat illeti, a tálak közül a széles szájnyílású csonkakúpos tál a leggyakoribb felismerhető forma. Előfordul kihajló peremmel, ívelt fallal is a csonkakúpos tál. A leletanyag datálása szempontjából nem ad segítséget a forma, mert az egész lengyeli kultúra alatt elteijedt típus. Viszonylag gyakori a - nyilván ezekhez a tálakhoz tartozó - csőtalptöredék. Találunk még behúzott peremű gömbös testű tálat. Ez a típus a lengyeli kultúra fiatalabb lelőhelyein fordul elő (Tocik 1986. 4. kép 2,7., Simon 1987. 18. kép 6, Raczky 1974. 14. kép 6.). A fazekak közül megtalálható a kihajló peremű, a tölcséres nyakú és a hengeres nyakú forma. A tölcséres nyakú a II. fázistól jelenik meg (Raczky 1974. 10. kép 7.), a hengeres nyakú szintén (Pavúk 1965. 4. ábra 15., 5. ábra 6, 7.). Ugyancsak a kultúra fiatalabb időszakára jellemző az ezen az edényformán gyakori megvastagodó perem (Vladár-Krupica 1970. 9. tábla 3, 4, 6.). Kis számban jelen van az anyagban amfora tölcséres nyakkal, közvetlenül a perem alól induló füllel. Ez a fülforma jellegzetes korhatározó, a II. fázis végén jelenik meg, a Ill-ban általános (Raczky 1974. 198., Pavúk 1981. 12. ábra 13-14.). Van továbbá behúzott peremű, domború vállú edény, a vékony falúakat pedig egy kis bikónikus edényke hastöredéke képviseli. Utóbbi a II. és III. fázisban megtalálható több lelőhelyen (Kalicz 1969. 14. ábra 13., Simon 1987. 16. kép 2.). A plasztikus díszek közül a bütykök érdemelnek figyelmet. Többségük kis kerek bütyök, hiányzik a lengyeli kultúrára jellemző nagy kerek forma, ezt is a szelektív gyűjtés számlájára írjuk. Előfordul még kerek, kétfelől benyomott bütyök, továbbá kerek átfúrt, függőlegesen felrakott aszimmetrikus hosszúkás, illetve háromszög alakú bütyök. A fülek között legtöbb a hurkaiul, van továbbá szalagfül, mely a perem alól indul, lekerekített élű háromszög alakú fül, csőrös fül. A peremek díszítése gyakori, nagy számú a bevagdalt és a benyomkodással tagolt peremtöredék. Nem szándékolt díszítés az aljtöredékeken megőrződött levél- vagy fonatlenyomat. A kis egyedszám ellenére látható, hogy ez a leletegyüttes is tartalmazza mindazokat a korhatározó elemeket, amelyeket a nagyobb feltárt anyagok, kora megegyezik azokéval, a lengyeli kultúra késői időszakába sorolható. 2.3. Kaposvár-Gyertyános Kaposvár déli határában jelentős neolitikus és rézkori lelőhely található a Gyertyános nevű határrészen. A szak- irodalomban a hely a Sopot kultúra lelőhelyeként vált ismertté korábban (Zalai-Gaál 1979-80. 18.). A lelőhelyen, a 67. út Kaposvárra délről bevezető szakasza építésekor a kaposvári Rippl Rónai Múzeum Honfi Szilvia vezetésével végzett leletmentést 1991-ben. A leletmentés során a Sopot kultúrának csak szórványos leletanyaga került elő, ismertté vált azonban a lengyeli kultúra 13 gödre és a Balaton-Lasinja kultúra 4 gödre (közülük háromban jelentős arányban volt lengyeli kerámia).9 A feltárt objektumok: 1. ovális alakú, 236 x 226 cm méretű, félig feltárt, benne 381 db kerámiatöredék. 3. 340 x 440 cm méretű, ovális gödör, benne 1319 db kerámia. 4. 264 x 340 cm méretű kissé ovális gödör 264 db kerámiával. 9 Köszönöm Honti Szilviának a feltárás anyagának közlésre való átengedését. 32
