Regenye Judit: Kő és agyag. Település és életmód a neolitikum-rézkor fordulóján a Dunántúlon (Veszprém, 2011)
2. A feltárások eredményei
Különös formák: Amulett (?): lekerekített csúcsú háromszög alakú kerámiatárgy - talán eltört edénydarab újra felhasználva - a felső rész közepén átfúrási kísérlettel mindkét felől, a lyukak nem találkoztak (45. tábla 5.). Szögletes edényke: 5 töredéket találtunk, közülük némelyik biztosan ugyanazon tárgy darabja. Belül üreges, hasáb alakú a tárgy. Formája alapján az agyag oltárkákkal rokonítható (44. tábla 1-5.). Kis tálka: kihajló tálrészű, hengeres, tömör talpú kis edény, szintén az oltárkákkal rokonítható (45. tábla 4.). Egyéb leletek: a 12. árok DK-i sarkában vörös festékanyagot találtunk. Állatcsont alig (összesen 4 db) került elő - a talajviszonyok nem kedveztek a megmaradásnak. A kerámia díszítése: A díszített kerámia aránya a lelőhelyek anyagában nagyjából hasonló, 10-20 % közötti. A díszítés itt is, mint az összes lelőhelyen, főként plasztikus díszt jelent, méghozzá nagyon változatosat. A plasztikus díszítések közül mindig több a bütyök, mint a fül. A bütyöktípusok különösen gazdagok. Méretüket befolyásolja az edény mérete, amelyre elhelyezték. A vékony, finom kerámián általában kis kerek, félgömbös vagy lencse alakú bütyköt (43. tábla 6.) találunk, csak ritkán mutatkozik az edényfalhoz képest nagy, ovális, átfúrt bütyök - mindig a törésvonalon (43. tábla 18.). A házi kerámián a bütykök mérete arányos, de nem ritka az extrém méretű bütyök is, ezek kerek, vagy ovális formájúak. A leggyakoribb a kerek bütyök, néha átfúrva, gyakori az ovális is. Több behúzott nyakú forma is van az anyagban (40. tábla 8.). A bütykök gyakori típusa még a kiugró, hegyesedő (33. tábla 4.), esetleg lapos tetejű (33. tábla 6., 40. tábla 6., 8.). Nem ritka a kétfelől benyomott, szögletesre formált (40. tábla 3.). Ritkább a kerek, az edényfalból alig kiemelkedő (43. tábla 2.) ill. a félgömb alakú. A nagyobb bütykök változatai: nyelv alakú (függőlegesen vagy vízszintesen felrakva) (40. tábla 12.), nagy kétosztású, felfelé húzott nyelv alakú, felfelé húzott szarv alakú, háromszög alakú (vízszintesen álló vagy felfelé húzott) (38. tábla 6., 40. tábla 10.), csőrös fület formázó (40. tábla 11.), átfuratlan. Elhelyezésüket tekintve a legtöbb hastöredéken található, van a peremen is, de ritkán, például kis csonkakúpos tálakon kis kerek, hegyesedő bütyök (33. tábla 3.). A tálak oldalán szintén vannak kerek, többnyire gömb formájú bütykök. A fazekakon találjuk a nyakra tett, függőlegesen felrakott nyelv alakú bütyköt (38. tábla 2.), a hason a kerek, kiugró forma a jellemző (40. tábla 9.). A bikónikus hastöredékeken sokféle típus előfordul. A fülek kevésbé változatosak: a csőrös fül hegyes és lekerekített csúcsú (38. tábla 1.) lehet, többnyire szűk nyílással. Általában jellemző az egészen szűk nyílású fül és sok a fület utánzó bütyök (álfül) (35. tábla 3.). A hurkafülek kisebb vagy nagyobb formában jelennek meg, általában ovális keresztmetszetűek, szabálytalanok, néha aszimmetrikusak (38. tábla 7.). Találunk szalagfület, széles és keskeny kivitelben. A fülek vízszintesen függőlegesen és nem ritkán ferdén vannak felrakva. A plasztikus díszeknek a lengyeli kultúrában eddig még nem ismert formája is előfordul, a csipettdísz. Egy kissé behúzott peremű tál oldalán találunk körömcsípést (45. tábla 1.), a tál kétségtelenül a lengyeli kultúrába tartozik, tehát nincs szó idegen anyagról. A másik előfordulás egy kis oldaltöredék, amelyen sorban található a díszítés. (45. tábla 2.). A peremek kialakítását is a díszítések között kell megemlíteni. A tálak pereme gyakran elvékonyodó, finoman formált. Előfordul a profilált perem, amitől a perem kissé megvastagszik, valamint a vízszintesre vágott perem, szintén a tálakon. Gyakori díszítés a perem benyomkodása vagy bevagdalása. Néha tálakon is megtaláljuk, de főként a fazekakra jellemző (41. tábla 7.). A peremeken alkalmazott benyomkodás és bevagdalás változatos módokon történt, nincs két egyforma darab. Benyomkodás esetén a vízszintesre vágott perem tetején valamely eszközzel szabályosan alakították ki a mintát (37. tábla 6.), vagy a perem külső éle felől ujjal szabálytalanul (35. tábla 6.). A bevagdalás lehet éles, határozott, sűrűn bemélyítve; a külső élen ferdén vagy függőlegesen bekarcolva. A lengyeli kultúra kerámiáját vizsgálva a festésnek van még kiemelt szerepe. A vizsgált leletanyagok mind a kultúra fiatalabb időszakába tartoznak, amikor a festés alárendeltebb szerepet játszott, és a talajviszonyok sem kedveztek a festés megmaradásának. Városlődön a festett kerámia aránya elenyésző (összesen 134 db, alig 2 %), amiben a talajnak is szerepe van. A festés színe a vörös, több színárnyalatban fordul elő, van egy egészen sötét és egy rózsaszínű árnyalat is. Oldaltöredékeken találjuk a festést, néha az edény belsejében is. A minta kivehetetlen. Fekete bevonat megjelenik néha az edénytöredékeken, az edény belsejében biztosan nem díszítésként, hanem a használat következtében. Karcolást szintén találunk kis számban. Funkcionális szerepe van az edények nyakán körbefutó vonalnak, a 30
