Csirke Orsolya: Terra sigillata edények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből (Veszprém, 2006)

andráskeresztszerű osztás figyelhető meg. Az oldalháromszögeket indán virág, ill. szőlőfürt tölti ki. A korai La Graufesenque-i áru a balácai villa első periódusának rétegeiben került elő. A későbbi banassaci sigillatákat a II. század első évtizedétől a 40-es évekig szállíthatták tartományunkba (HEILIGMANN 1990, 150); ennek aránya anyagunkban valamivel szerényebb (Germanif ser. áruja). A díszítetlen dél-galliai kerámia döntő többsége a Drag. 27 pohárformát mutatja; gyakoribb ezen kívül a Drag. 35-36 formájú tálka és a Drag. 18 formájú tányér. A Drag. 33 pohár ritka; csak a II. század közepétől váltotta fel a Drag. 27 típust. A múzeum gyűjteményében 335 közép-galliai sigillata található, ami azt jelenti, hogy a teljes anyag 19,7%-a köthető ezekhez a manufaktúrákhoz. A leleteknek közel háromnegyed része a balácai villagazdaság épületeiben került elő. A fennmaradó kerámiaanyag 20 lelőhelyről származik: a Csajág-böjtényi, a dörgicsei, a Gyulafirátót-pogányteleki, az örvényesi, az ösküi, a Szentkirályszabadja-romkúti, a pécselyi, a szápári és a tüskevári villából, valamint a balatonaligai, kispiriti, lovasi, a papkeszi és a középrépáspusztai telepről. A közép-galliai manufaktúrák közül a korai időszakban, Trajanus-Hadrianus-korában a Martres-de-Veyre-i (TERRISSE 1968, 49), az Antoninus-korban főként a Lezoux-i kerámiaüzemek szállítottak árut a dunai tartományokba. A Lezoux-i dombordíszes sigillaták főként Cinnamus, Paternus II és Albucius officináiból kerültek Balácára (GABLER 2002, 73); egy - Cinnamus műhelyében készült - tálat a kispiriti telepen (MRT 3, 31/5. lelőhely) találtak. A vezető Lezoux-i fazekas (officinator) Kr. u. 145-170/178 között működött. Egyes edényei másodlagos égéstől feketére színeződtek. Az egyik - hozzá köthető - edény faszenes, paticsos rétegből került elő a balácai villában, ami arra utal, hogy a 166-180 között lezajló markomann-szarmata háborúk eseményeinek következtében ebben a villagazdaságban is károk keletkeztek. A reliefdíszes edények kevés kivétellel a Drag. 37 formát mutatják; csak egészen ritkán fordul elő a Drag. 30 vagy a Drag. 29/37 típus. A dombordíszes edények képmezőjét egyrészt gyöngysorokkal osztották metopékra, s ezekben helyezték el - esetenként medalionokban - az istenalakokat, herosokat vagy állatfigurákat. A másik csoportnál a képmezőt lendületes, az edény felületén végigfutó inda tölti ki, amelyről kacsok ágaznak el végükön levelekkel. Ezeken a figurális díszítésnek (pl. madarak) csak térkitöltő szerep jut. A díszítetlen sigillaták közt gyakori a Drag. 18/31 formájú tányér (catillus), alján esetenként - koncentrikus körök közti - sávval. Apohárfor9