Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Foglalkozás, jövedelem, presztízs - Gál Zoltán: A Dunántúl regionális bankpiacának átalakulása a századfordulón (A bankárok szerepe Pécs város társadalmában)

centrumai és bankpiacai. Ez utóbbi régióban egy Miskolctól, Szatmáron, Nagyváradon, Aradon és Temesváron át Versecig húzódó összefüggő városi övezet és a gazdasági és urbanizációs fejlődés környezetére is kisugárzó, dinamizmust mutató ún. innovációs zóna jött létre. A leggyorsabban fejlődő regionális centrumok valóban a keleti régióban helyezkedtek el. Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy az elmaradottnak egyáltalán nem tekinthető nyugati országrész, a Dunántúl területén fekvő városok a századforduló időszakában nem produkáltak olyan látványos urbanizációs fejlődést, illetve miért emelkedtek ki kevésbé a településhálózatból a századforduló időszakában, mint a periférikusabb keleti régiók nagyvárosai.

7 Az sem egészen véletlen, hogy a tíz legnagyobb pénzintézeti vagyont felmutató vidéki város közül nyolc ez utóbbi régióban volt megtalálható. Kétségtelen, hogy a sűrűbb településhálózatú Dunátúlon sokkal több az alacsonyabb hierarchiájú városi központ, melynek következtében az innováció és az urbanizáció eleve több növekedési pólusra koncentrálódott, melyek egymás között osztották fel a banki vonzáskörzeteket. Az alacsonyabb hierarchiájú városok, átvállalva a városi funkciók egy részét, tovább csökkentették a dunántúli regionális központok (Győr, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely) jelentőségét. Következésképpen a Dunántúlon a „ városképző erők " - bár erősek voltak - sokkal szétforgácsoltakban jelentkeztek, mint az ország keleti részeiben. A négy dunántúli regionális centrum (Pécs, Szombathely, Győr, Székesfehérvár) jellegzetes „térszerkezeti négyszöget" alkotva, részben egymás között osztotta fel a régió pénzintézeti vonzáskörzeteit is.

8 Ez közvetlenül megmutatkozott abban is, hogy a korán - a 19. század közepén - kialakult dunántúli bankpiacok helyi pénzintézeteinek tőkeereje — különösen a keleti országrész centrumaihoz hasonlítva — lecsökkent a századfordulóra, s a pénzintézeti vagyonok alapján kialakított városrangsornak csak a 15. és 20. helyeit foglalták el 1909-ben. (1900-ban még a 9. és a 22. helyet). Ha pedig az általunk vizsgált 13 vidéki regionális bankcentrum rangsorát nézzük, kitűnik, hogy a dunántúli négy regionális centrum a lista végét foglalja el. 215