Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - T. Mérey Klára: Eltérő polgári társadalmak a Dunántúlon a dualizmus korában (Nagyatád, Nagykanizsa, Pés)

T. MÈRE Y KLÁRA Eltérő polgári társadalmak a Dunántúlon a dualizmus korában (Nagyatád, Nagykanizsa, Pécs) A korabeli irodalmi ábrázolásokban, képzőművészeti alkotásokban és - nem utolsósorban - a családi hagyományokban tovább élő városképek egymástól eltérőnek tűntetik fel a dualizmus kori kis-, közép- és nagyvárosok életét, külsejét, belső felépítettségét. Más volt mindegyiknek a légköre, s lakói büszkén hangoztatták is ezt. Mi volt ennek az oka? Erre keressük a választ. Három városunk mindegyike olyan területen fekszik, amely a 17. század második felében még súlyos harcok színtere volt, s amely a közel kétszáz éves török uralom alatt sokat szenvedett: nagyrészt elveszítette eredeti lakosságát, megváltoztak természeti adottságai; a vizek elvadultak, bozótok és fák nőtték be a hajdan virágzó települések helyét. A legnyugatibb település, a középvárosnak tekinthető Nagykanizsa: Zala és Somogy megyék határán feküdt, végvára 1600-ig tartotta magát, de a 17. század végén a töröktől is nehéz volt megszabadulnia. Sok új telepes szállta meg, s földrajzi adottságai természetes központjává tették egy tágabb körzetnek. A kortársak Somogy megye kapujának tekintették, e megye terményeinek fontos piachelye volt már a 18. század végétől. Később, e megye belső vasútvonalainak kiépülése után kereskedelmi központ jellege kissé mérséklődött, de végig kiemelkedő szerepet játszott a gazdasági életben, elsősorban mint kereskedőváros. Délkeletre feküdt tőle a végvári harcokban csaknem teljesen elpusztult Nagyatád. Az adózókat összeírok 1715-ben mindössze 10 jobbágygazdát találtak itt, akik közül csak egy volt magyar, 9 pedig horvát. Földesura a felszabadító háborúban résztvevő Turinetti Herkules gróf lett — a Habsburgok jóvoltából —, de 1722-től már a Czindery család tulajdonában volt, s ez határozta meg sokáig sorsát. 27