Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - T. Mérey Klára: Eltérő polgári társadalmak a Dunántúlon a dualizmus korában (Nagyatád, Nagykanizsa, Pés)

1767-ben már mezőváros, vegyes kondíciójú jogi helyzetben levő lakosokkal, akik részint szabad költözködésű, részint földhöz kötött jobbágyok voltak. Az 1849 után folytatott úrbéri perük során a határ 33%-a került paraszti kézre, a többi urasági birtok lett, uradalommá szerveződött. A terület keleti felén feküdt Pécs, amely Szent István korától kezdve püspöki város volt 1780-ig. Akkor vált szabad királyi várossá. Ettől kezdődően rohamosan fejlődött. Gazdaságának erősödéséhez a szénbányák felfedezése járult hozzá elsősorban, kiváló földrajzi fekvésén és kulturális centrum jellegén kívül. E három város közigazgatási helyzete is jelzi eltérő státusukat. A századfordulón 3200-3600 lakosú Nagyatád, amely - mint láttuk- a 18. századtól mezőváros volt, a kiegyezés után létrejött első községi törvény (1871. XVIII. te.) alapján nagyközséggé vált, viszonylag „olcsó" közigazgatással. Nagykanizsa, amelynek a századfordulón közel 24 ezer, majd 1910-ben már 26 és félezer lakosa volt: rendezett tanácsú város lett. A 42, majd utóbb 47 ezer lakosú Pécs törvényhatósági jogú városként függetlenítette magát a vármegyétől. Mindhárom településen találunk katonaságot. Nagyatádon 1900-ban a népességnek közel 5%-át alkották a katonák (méntelep volt itt), tíz év múltán ez az arány 2,4%-ra csökkent. Nagykanizsán a népességnek 3, illetve 2,8%-át alkották katonák, s Pécsett, a Balkánhoz közeli városban Ferenc József uralma idején egyre több katonai célú épület létesült, s a népesség 3,9%-át alkották katonák mindkét említett népszámlálási évben. Megmagyarázható-e a három város eltérő légköre a társadalom szerkezetében található eltérésekkel? E kérdés megválaszolásához ismernünk kell mindhárom városnak a századfordulón jellemző, két népszámlálás nyomán megállapítható társadalomszerkezetét, melyet három oldalról lehet vizsgálni. A gazdaságtörténész számára legfontosabbnak a foglalkozási szerkezet vizsgálata tűnik.Mellékelt táblázatunkban ezt mutatjuk be a keresők foglalkozásának az össznépességen belüli számszerű és százalékos eloszlását feltüntető adatsorral az 1900. és 1910. évi népszámlálási adatok alapján. 28