Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - Szalai Károly: A társadalmi mobilitás iránya Székesfehérváron 1900–1918

1900-ban az aktív keresők 21 %-a élt őstermelésből, 1910-ben már 0,9%-kal kevesebb. Az eltelt évtizedben viszont tovább nőtt az ipari keresők aránya: 28,5%-ról 31,25%-ra. A változás 2,75%. A szolgáltatásban, melyhez a kereskedelemben és a hiteléletben, a közlekedésben, a közszolgálatban dolgozókat, továbbá a házicselédeket soroltuk - 1910-ben a keresők 28,4%-át találjuk. E téren 1%-os a tízéves növekedés. 1910 és 1920 között a keresők száma 2012-vel nőtt s elérte a 18 439 főt. A mezőgazdasági keresők számaránya ismét az 1900 előtti állapotra esett vissza: 21,4% volt. Az ipari keresők aránya (30%) is visszatérést mutat nagyjából az 1905-ös viszonyokhoz. Az ellentétes változást mindenképpen a háború váltotta ki: egyrészt sok szakképzett városi katona esett el a harctéren, másrészt a vidéki betelepülők zöme az agrárszférából érkezett. A szolgáltatásban munkát vállalók aránya csupán 0,1%-kal emelkedett a tíz évvel korábbi helyzethez képest, viszont előnyére változott a struktúrája. Ez különösen az 1900-as adatok tükrében szembeötlő. Az 1900-as bázishoz képest 16%-kal nőtt a kereskedelemben és a hiteléletben - 22%-kal a közlekedésben -, közel 30%-kal a közszolgáltban foglalkoztatottak aránya. A pozitív jellegű változások azonban nem feltétlenül a belső szerves fejlődéssel állnak kapcsolatban, s inkább a nagyszámú menekült letelepedésével magyarázhatók. A házi cselédek számának csökkenése alapvetően a cselédtartó középosztály általános elszegényedéséből eredt. Dacára annak, hogy a századelőn az agrárkeresők száma az összes keresőnek már csak az egyötödét tette ki s Fehérvár funkcionálisan egyértelműen urbánus településnek tekinthető, - bizonyos morfológiai jegyek alapján a kortársak (pl. Bátky Zsigmond), de későbbi szakírók is falusi jellegűnek írták le, és „őskoronázó falunak", parasztvárosnak titulálták. E minősítés 1917 decemberében közvetlen veszélyt is hordozott magában, hiszen a Közélelmezési Minisztérium ekkor súlyos rekvirálási követeléssel állt elő. A sebtében összehívott törvényhatósági bizottság kétségbeesett feliratot küldött a minisztériumnak, rámutatva, hogy „a rekvirálás elrendelése... azon a téves feltevésen alapult, hogy 63