Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - Szalai Károly: A társadalmi mobilitás iránya Székesfehérváron 1900–1918

városunk oly mértékben földmívelő város, mint például Hódmezővásárhely, holott nálunk a polgári lakosság tetemes százaléka nem termelő."

14 E téves megítélés gyökereire mutat rá Mendöl Tibor, amikor kifejti, hogy egy település morfológiai képe és a funkcionális jellege közötti párhuzam korántsem egyszerű és teljes. A belváros, a centrum szomszédságában gyakran városias foglalkozású népesség lakik falusias vagy kisvárosi típusú házakban. A népesség összetétele, funkcionális jellege már megváltozott, építményeinek a jellege, azonban egyelőre még a régi maradt és csak lassan cserélődik ki az új funkcióknak megfelelően. Az 1920-as népszámlálási adatok városrészi bontásban is rendelkezésünkre állnak, így az egyes kerületek funkcionális jellegéről is képet kaphatunk. 2. táblázat A keresők megoszlása az egyes ágazatok között városrészenként (1920).

15 A helyi keresők száma összesen 18 439 fő Városrész A helyi keresők száma (fő) = Mezőgazdaság Ipar Szolgáitatás (négy elem) 100% (%) (%) (%) 1. Belváros 1971 1,52 23,59 54,10 2. Víziváros 4 962 8,90 31,68 27,38 3. Palotaváros 2 967 16,41 41,52 27,56 4. Tóváros 2 617 16,88 30,68 35,19 5. Felsőváros 3 092 39,06 25,48 17,58 6. Külterület 2 830 47,59 23,53 18,23 A hat városrész közül kettőben (a Belvárosban, illetve a Vízivárosban) a 10%-ot sem éri el az őstermelők aránya. További kettőben 17% alatt marad, s csak a fennmaradó két kerületben közelíti meg a 40-50%-ot. Érdemes a 3. számú ábra alapján öszszevetni a funkcionálisan, de morfológiailag is a két szélső példát mutató Belváros és Felsőváros struktúráját. ív. A következőkben kísérletet teszünk az egyes társadalmi rétegek vagyoni-hatalmi státuszának és pozíciójának a bemutatására. 64