Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Struktúra és mobilitás - Mohos Mária: A társadalmi átrétegződés jellemzői a századforduló környékén Alsólendván és Lentiben

(Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, melyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leiratik. Pesten 1851. Nyomatott Kozma Vazulnál) Alsólendva és Lenti fejlődése a 19. század utolsó harmadában válik igazán szét, amikor már nem a földrajzi adottságok a meghatározóak, hanem az állami fejlesztés válik döntővé. A történeti Zala megyében a trianoni határváltozásokig fennálló járási szintű közigazgatási rendszer több lépcsőben épült ki. A megyének a 16. század elején három járása volt: a kapornaki, a szántói és a tapolcai. Ezek közül a kapornakit 1536-ban kettéosztották, majd a 18. század közepére alakult ki a lövői járás, amely az alsólendvai uradalom területét is magába foglalta. (1. ábra) A Zala megyében fekvő nagy uradalmak közigazgatási egységekbe rendezése később következett be, melynek eredményeként a 18. század végén a megye délnyugati részében létrejött a muraközi járás, majd 1849-ben megszervezték az alsólendvai járást. (2. ábra) A közigazgatás átszervezése Magyarországon - és Zala megyében is - az 1867 utáni polgári fejlődés része és megnyilvánulása volt. Az 1870-1886 közötti időszakban megalkotott törvények eredményeként megszűntek a korábbi települési kiváltságok és elnevezések - szabad királyi városok, mezővárosok, bányavárosok, szász városok - a különleges igazgatású egységek jászkun és hajdú kerület, székely és szász székek - beleolvadtak a vármegyékbe. Az ország településeit négy csoportba sorolták: kisközség, nagyközség, rendezett tanácsú város és törvényhatósági jogú város. Az első három csoportba tartozó falvak és városok a vármegyék fennhatósága alá tartoztak. A törvényhatósági városok a vármegyékkel azonos jogokkal bírtak. A községek élére bírókat, a városok élére polgármestereket választottak. A választás érdekes eleme volt a virilizmus: a képviselőtestület tagjainak 50%-a a település legtöbb adót fizető polgárai közül került ki. Az értelmiségiek esetében a jövedelmet kétszeres szorzóval számolták, így orvosok, ügyvédek, gimnáziumi igazgatók is bekerülhettek a képviselőtestületekbe. 43