Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Városkép - Winkler Gábor: Győr városépítészete a dualizmus korában

A belváros csak 1820 táján, a bástyarendszer lebontásával jutott lélegzethez. A városmag és a külvárosok között néhány hónap leforgása alatt széles, üres, beépítetlen területrész keletkezett. Győr polgárai - hasonlóan Európa legtöbb erődített településéhez- furcsa dilemma elé kerültek. Egyesek legszívesebben a hajdani védőművek egész területét üresen hagyták volna: ebben az esetben a sűrű beépítésű belváros és a történeti külvárosok között vízfelületekkel tagolt széles közkert - zöld sáv- alakulhatott volna ki. A beépítetlen terület azonban ideális épületi területnek tűnt és e szokatlan csábításnak a béklyóitól éppen csak szabadult város képtelen volt ellenállni. A bástyák területét a késő középkori utcák meghosszabbításában egyenes utcák szabályos hálójával szőtték át.

4 Alig telt bele néhány év és a bástyák egykori területe Ferenc- és Ferdinándváros - nagyjában-egészében beépült. Ezzel az eredeti városmag területe nagyjából megnégyszereződött.

5 A belváros új házai azonban többnyire földszintesek voltak: Ferenc-és Ferdinándváros az 1830-as években hamisítatlan mezővárosi hangulatot árasztott. A helyzet a 19. század utolsó harmadáig szinte alig változott. A kiegyezés után azonban gyors városiasodásnak indultak ezek a területek: a fontosabb észak-déli utcák mentén az ötven-hatvan éves házakat sorra lebontották, átépítették és a földszintes házakat nagyvárosias újabbakra cserélték. A dualizmus első évtizedeiben

6 azonban nem csupán házakat emeltek a győri polgárok, hanem rövid egy-két évtized alatt a belváros szerkezeti problémáit is megoldották. Lényegében ekkor nyerték el a belváros újabb részei mai, tiszta és áttekinthető szerkezetüket. A bástyadöntés után a városon kelet-nyugat irányban áthaladó fő közlekedési út vált a településszerkezet meghatározó motívumává. A Bécset Budával összekötő út előbb a bástyákkal határolt belváros tengelyében, a mai Király utcán át haladt és nyugati irányban a Bécsi-kapu és Újváros nyomvonalánhagyta el a belvárost.

7 Az utat a 19. század legvégén két ízben is délebbre helyezték: végleges helyét a vasút és az újabb beépítésű Ferenc- és Ferdinándváros közötti, sivár és elhanyagolt Vásártérszer területén jelölték ki. 383