Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)
Bevezető - Gyáni Gábor: A polgári átalakulás problémái
A második probléma szintén a polgárság társadalmi csoportként történő azonosításával függ össze, és abba a kérdésbe torkollik, hogy a vállalkozói gazdasági önállóság, amely az anyagi függetlenség és az individualizáció alapját adja, valóban olyanynyira nélkülözhetetlen ismérve-e a polgári mivoltnak, mint ahogy eddig feltételezték? Sok jel utal arra, hogy a gazdasági alkalmazotti pozíciók (menedzserek), valamint a professzionalizáció expanziójával tömegessé váló alkalmazott értelmiségi hivatások szintúgy polgárrá tehetik az embert. Sajátosan közép-európai és mindenekelőtt magyar probléma a zsidóság kivételes helye és szerepe a polgárosodásban. Nem az itt a tulajdonképpeni kérdés, hogy valóban számottevő volt-e a zsidóság által e téren játszott szerep, erről ugyanis valóban felesleges lenne érdemben vitatkozni. A kérdés valójában így szól: egyedülálló és mintaértékű volt-e a zsidó polgárosodás, amenynyiben egyéb társadalmi csoportok hiányában kizárólag a zsidóság képviselte nálunk a polgári minőséget? Határozottan úgy vélem, hogy még akkor sem beszélhetünk erről, ha egyébként számos gazdasági, társadalmi és kultúrtörténeti tényt sorakoztathatunk fel az iménti tézis mellett. Két érvet említenék vele szemben: egyrészt, hogy a polgárosodást nem kizárólag a zsidó közép- (és felsőközép) rétegek fémjelezték, ahogy azt az egyes társadalmi makrocsoportokkal (köztisztviselők, katonatisztek, értelmiség) kapcsolatos újabb kutatások meggyőzően be is bizonyították. Másrészt pedig azt, hogy mindenhol, így hazánkban is, ahol az eredendően partikuláris polgári ethosz és értékrend később, tehát még a 20. században sem hatotta át egyértelműen a nemzet - e „képzeletbeli közösség" - kollektív mentalitását, a zsidóságból az egyébként vitathatatlan (nálunk egyenesen látványos) polgárosodás sem teremthetett teljes értékű polgárságot (ezt fejezi ki Shulamit Volkov, a német zsidósággal kapcsolatban, a „negatív integráció" kifejezéssel). 16 A polgárosodás, valamint a polgárság mint önálló történeti probléma Európa-szerte az 1980-as és az 1990-es években került a történész diskurzusok homlokterébe. Ennek eredményeként a hosszú időn át többnyire kritikusan, mert a bal- vagy jobboldali 20
