Struktúra és városkép. A polgári társadalom a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1997. október 16-17-én (Veszprém, 2002)

Bevezető - Gyáni Gábor: A polgári átalakulás problémái

Mivel Erdei szociológusként és szociográfusként egyaránt a parasztság életét és sorsát kísérte nagy figyelemmel, a paraszti polgárosodás volt az őt elsőrendűen foglalkoztató kérdés. Polgárosodás címén azt sürgette tehát, hogy a parasztság kikerüljön végre a rendi-paraszti társadalom formáiból, és elfoglalja (osztály) helyét a nemzeti-polgári társadalom keretei között.

12 Nincs most rá idő, hogy Erdeinek a polgárosodásról és a társadalmi struktúráról vallott, máig igen népszerű elgondolásait alaposan elemezzük és értékeljük. Más alkalommal úgyis sort kerítettünk már erre. Csupán röviden jelzem, hogy Erdei elméleti modellje (a parasztsággal kapcsolatos elgondolásait leszámítva) nem épült empirikus alapokra, hanem Hajnal István történelemszociológiai fogalmi rendszerét alkalmazza a honi viszonyokra. Erdei szemléleti kiindulópontját, ennek megfelelően, a történelemnek a szokásszerűség és az okszerűség kettőségében rejlő dinamikája és szerveződési módja képezi. Márpedig a társadalmi struktúra ezek szerint konstruált modellje nem állja ki az empirikus falszifikáció próbáját.

13 Merőben más körülmények közepette tért vissza a fogalom, midőn Szelényi Iván a második gazdaságként ismert jelenséggel, vagyis a háztáji gazdálkodáson nyugvó mezőgazdasági kisárutermeléssel kapcsolta össze a fogalom jelentését. A szocialista vállalkozásként elkeresztelt árutermelő törpeüzemeket Szelényi a „félbeszakított polgárosodás" képviselőiként mutatta be. Gondolatmenete szerint az utoljára 1949-ben elakadt polgárosodási folyamatot karolták fel ezek a félproletár kisegzisztenciák, akik így legföljebb csak felemásan integrálódtak az állami újraelosztáson nyugvó és a bürokratikus koordináció mechanizmusai szerint működő gazdaságba s társadalomba. Szelényi szeme előtt is a társadalom kettéhasadt szerkezetének a víziója lebegett, s ebben a tekintetben Erdeinek volt hű követője. A két háború között éppúgy, mint a hatvanas-hetvenes, sőt a nyolcvanas években, „egy rendi jellegű hierarchia a domináns, amely sorvasztja, torzítja az alternatív, polgárosodó struktúrát". A különbség az akkori és a mostani rendiség között csupán az, hogy ma jobbak a polgárosodás esélyei, mint voltak 1945 előtt. 18