Kulcsár Ágnes - K. Palágyi Sylvia (szerk.): Római kori világítóeszközök a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből (Veszprém, 2002)
A bronzmécsesek többsége Iványi XXXI-XXXIV, ill. Loeschcke XIX-XXI. típusába sorolható (IVÁNYI 1935, 19., 23.; LOESCHCKE 1919, 321-325.). A Kát. 3-6., 8., 10. típusú mécsesek megjelenésére az I. század végétől számíthatunk, pannoniai példányaik keltezése általában azonban inkább a II. század. Hasonló eredményre jutott a fejalakú bronzmécsesek keltezését illetően Thomas E. és Szentléleky T. is a nagydémi, ill. az örvényesi bronzmécsest tárgyalva (Kát. 7., 9., 11.). A nyitott vasmécsesek egy kisebb és egy nagyobb példánya a balácai római kori villagazdaság II. századi pincéjéből (Kát. 14.), ill. egy másodlagosan, a IV században temetkezésre újra felhasznált szarkofágból származik Paloznakról (Kát. 15.). A Kát. 13. számú vasakasztóját csak feltételesen fogadhatjuk el mécses akasztópálcának. A "Katalógus"-ban bemutatott leletanyag nagy része (91,5%-a) azonban kerámia világítóeszköz, felsorolásuk sorrendjében: volutás mécsesek (Kát. 16-35.), firmamécsesek (Kát. 36-151.), egyéb mécsesek (Kát. 152-175.), gyertyatartó (Kát. 176.). A pannoniai volutás, de különösen a firmamécsesek keltezése nem egyszerű feladat. Leletösszefüggések, ill. más keltező értékű tárgy/tárgycsoport hiányában nagy általánosságban meg kell elégednünk I—II. századi datálásukkal. A volutás mécsesek mellett az I. század utolsó harmadában Italiában megjelennek a firmamécsesek (LOESCHCKE 1919, 268.). A pannoniai Poetovioban, Aquincumban, Carnuntumban és Salaban azonban a volutás / mécsesek a II. században is tovább élnék (IVÁNYI 1935, 8-9.; ALRAM-STERN 1989, 29.; PONGRÁCZ 1990, 138.). A többlángú (többorrú) változatok volutacsökevényekkel, vagy azok nélkül átnyúlnak még a III. századba is (IVÁNYI 1935, 9.). Loeschcke II. típusát, amelyet a szerző a volutás mécsesek I. típusa előzményének tart (LOESCHCKE 1919, 221.), egy ismeretlen lelőhelyű példány (Kát. 34.) képviseli a gyűjteményben. A firmamécsesek idősebb változatai a Loeschcke-féle IX. típusba tartoznak (LOESCHCKE 1919, 256.). A IX. c altípus Balácán is megjelenik (Kát. 73.). Zalalövőn Pongrácz Zs. a Loeschcke-féle IX. típus darabjait a rétegtani megfigyelések alapján 20-168 közé helyezte (PONGRÁCZ 1990, 138.). A firmamécsesek többsége azonban a Loeschcke-féle X. és az Iványi-féle XVII. típusba sorolható (LOESCHCKE 1919, Taf. L; IVÁNYI 1935, 13-15.). A firmamécsesek hosszú életűek, Pannóniában az I. század végétől a IV század közepéig voltak forgalomban (IVÁNYI 1935, 15.; PONGRÁCZ 1990, 138.). A balácai volutás mécsestöredék pontkörökből álló bélyegétől eltekintve 6
