S. Lackovits Emőke: Kékkút és az Egyed-ház (Veszprém, 2000)

Terményei: a búza, a rozs, az árpa, a zab, a tönköly és a kukorica, amelyeknek termésmennyisége mind a XVIII., mind a XIX. században erősen változó volt. 1858-ban a falu 929 katasztrális hold területéből 382 kat. h.-at 17 volt jobbágy birtokolt, míg 10 kat. h.-at 14 volt zsellér. 484 kat. h. 67 volt nemesé, 116 kat. h. pedig a piaristáké volt. A nemesi közbirtokosság tagjainak száma a 19. század folyamán oly mértékben megnövekedett, hogy közbirtokos helységként tartották számon a falut. A paraszti telkek növelhetetlensége és a szőlőtermesztés kiterjedése következtében rendkívül erőteljes volt a zselléresedés. Az 1830-as években ők alkották a lakosság 1/6-át. Nem véletlen, hogy ennek eredményeként a XIX. és a XX. században egyaránt létezett a községben a gyermekmunka, amely a nincstelenek gyermekeinek őrzőgyerekként való elszegődtetését jelentette. 1910-ben a földbirtokkal rendelkezők között legmagasabb az 5-10 kat. h.-at (33%) és az 5 kat. h.-nál kisebb földterületet birtoklók (25%) aránya volt, míg a nincstelenek 21%-ot tettek ki. Az 1940-es években az 5 kat. h.-nál kisebb birtokot művelők aránya 38%-ra, a nincsteleneké pedig 24%-ra emelkedett. Emiatt nagyarányúvá lett az idegenben való munkavállalás és az elvándorlás. Kékkút népmozgalmi adatai azt igazolják, hogy a falu csökkenő lakosságával az elnéptelenedő települések sorába lépett. Lélekszámának alakulása: 1785 271 fő 1829 242 fő 1857 251 fő 1869 285 fő 1890 355 fő 1910 327 fő TEMETŐI FESZÜLET (XIX. SZÁZAD) 5