S. Lackovits Emőke: Kékkút és az Egyed-ház (Veszprém, 2000)

1920 316 fő 1930 264 fő 1941 260 fő 1949 254 fő 1960 227 fő 1970 199 fő 1980 144 fő 1984 136 fő 1988 98 fő. FESZÜLET A TEMETŐBEN A XVIII. század végén a faluban egy takács, egy kőműves, egy mészáros, egy pálinkaégető, egy molnár dolgozott, de voltak a közösségnek szegődtetett pásztorai is. Az iparűzéssel foglalkozók később - a XIX. és a XX. században - erősen visszaszorultak. A nincstelenek az iparosmunkákat maguk végezték el. Dolgoztak azonban egyszerre több mesterséghez is értő iparosemberek a faluban, így pl. Mohos Nándor épületasztalos, aki téli időszakban ács-, kádár- és bognármunkát is végzett. Az 1745. évi lélekösszeíráskor Kékkúton 27 háztartást vettek számba. A döntő többséget a vérségi kiscsaládok, azaz a gyermekeikkel élő házaspárok adták, mintegy 11 önálló háztartást alkotva. 14 háztartásban a vérségi kiscsaládban élők fedelet adtak zsellérházaspárnak, akik öt esetben maguk is vérségi kiscsaládi kötelékben élők voltak, azaz a zsellérházaspár és gyermekei egy telken vagy egy fedél alatt laktak a háztulajdonossal. A többi esetben gyermektelen zsellérpárnak vagy özvegynek adtak lakást, de hat esetben szolgát, ill. szolgálót (akadt rá példa, hogy mindkettőt) is tartott a család. Előfordult, hogy a gazda zselléreknek, sőt családos zselléreknek és szolgáknak egyszerre adott otthont. Ugyanakkor megesett, hogy az egyik házastárs özvegy testvére ugyancsak egy háztartásban élt a gyermekes kis6