A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)
H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban
szerint középen helyezkedett el, s nem vette körül padka. A főzés szokásos helye itt is a szobai kályha fűtőnyílása előtti padka volt, de bizonyos alkalmakkor, pl. lakodalomkor a kemence tetejét is használták ilyen célra. Mivel az ilyen kemencék feneke alacsonyan helyezkedett el, a kenyér kényelmesebb bevetésére gödröt mélyítettek a konyha padozatába (őttőlik). Valamelyik padkára vagy különállóan épült a katlan, amelybe a réz vasfazekat (vörösréz üstöt) helyezték. 59 A szobák fűtésére szemeskályhák szolgáltak. A szemeskályhák használata a 16. századi régészeti anyagban még csak rangosabb nemesi kúriáknál, paplakoknál mutatható ki, a 18. században viszont már általános. Az 1724-ben Pápán kiadott Veszprém megyei, és egy ugyanebben az évben kiadott, majdnem azonos szövegezésű Tolna megyei árszabásban „veszprémi zöld mázas kályhákat" említenek. 60 Egy közönséges, jó öreg kályha 1 1/2 dénár, fölrakásával együtt 2 dénár, a veszprémi zöld mázas kályha darabja 3 dénár volt. Az 1746-os Veszprém megyei árszabás a mázas fazekasok termékei közt kétféle kályhát említ, mindegyiket két méretben: egy 120 darabból álló zöld kályha felrakása 85 dénár, egy kisebb zöld kályháé 75 dénár. Egy öreg fekete (redukált égetésű) kályha felrakása 60, a kisebbé 50 dénár. Érdekes, hogy a fekete míves fazekasok termékei közt említi a fekete kályhának párját 2 dénárért, ezt követően „kalhabon való öreg fazekat" 5 dénárért. 61 Ezt ismétli az 1755-ös árszabás is. 62 1799-ben a Veszprém megyei fazekas-árszabás külön rendelkezik a kályha felrakásáról, ha a fazekas a maga kenyerén dolgozik, ha a gazda ad élelmet, ha helyben foltoz, ill. ha kiviszik valahová. A zöld, közönséges mély kályhafiók ára ekkor 5 dénár, a vörös (mázatlan), hasonló mély kályhafióké 3 dénár. Egy fekete, mély kályhafiók 2 dénár, kályhába való öreg fazék beletételével együtt 20 dénár. 63 Az 1760-as és 1775-ös, majdnem azonos szövegű Zala megyei árszabás sajátos módon a feketemíves fazekasok termékei közt sorolja fel a vörös, közönséges kályhát, melynek darabja 1 1/2 dénár. A legnagyobb kályhának felrakása 60 dénár, egy kisebbé 40 dénár, a kályhába való öreg fazék 5 dénár, egy táblákból álló közönséges zöld mázas kályha felrakása 8 forint. Ugyanebben a limitációban a mázas fazekasok egy 120 darabból álló kályha felrakásáért 85 dénárt, egy kisebb zöld kályháért 75 dénárt kérhettek. 64 Érdekes, hogy a kályhák egyéb elemeire ezek az árszabások nem tesznek utalást. Az 1811-ben kiadott Zala megyei árszabásban három méretben sorolják fel a kályhákat. A mázas és mázatlan megkülönböztetés mellett itt a különböző alkatrészeket is megemlítik: a kálhafiók talán a csempét jelenti, míg a kupás kályha megjelö59. JANKÓ János 1902. 211-212.; ÉBNER Sándor 1933. 3-7.; HERKELY Károly 1940. 169-170.; VAJKAI Aurél 1940. 311-315.; 1959a. 202-204.; LUKÁCS László 1984. 708-713.; 1990. 113-118. 60. TmL Közgyűlési iratok 1724. 4:65. 61. TmL. Közgyűlési iratok 1746. 4:346. A vízforralásra szolgáló fazék a recens magyarországi emlékanyagban ismeretlen, osztrák, cseh, német területen azonban előfordul. SABJÁN Tibor é. n. (1991)80-81. 62. MOL P 707. Zichy es. lt. Családi és birtokiratok. Fasc. 202. N. I-IO. 63. VmL. Veszprém Város Tanácsának iratai. Körrendeletek. (V. 102. d.) Nyomtatott vármegyei kurrensek 1799:406. 64. ZmL Közgyűlési jkv 298-342. P 1760. febr. 22.; ZmL. Megyei közgyűlési iratok 115. cs. 1775. nov. 26. 71
