A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

lés a kályhaszemet. Felsorolják még a kálha alléit és a csipkéért járó díjat is.

65 (A mázatlan, vörös kályhaszemeket még 1848-ban is készítették a nagyvázsonyi fazekasok, darabja 2 ft 24 kr volt, míg a zöld mázasé 4 ft 48 kr. Fő piacuk Keszthely és Tapolca volt, ezen kívül a környező falvakba is jártak készítményeikkel.)

66 A zöld mázasok mellett sárga, drapp alapon kék, ill. barna spriccelt, „fürjmonyos" kályhák is előfordultak (Kapolcs). A Balaton-felvidéki fazekasközpontokban készült kályhák típusait, jellemző csempéit SABJÁN Tibor állította össze.

67 A szemeskályhák mellett rátétdíszes tábláskályhák is használatban voltak, elsősorban a módosabb kisnemesi házak első szobáiban a 19. század közepétől kezdve. Ilyenek Sümegen, Szentgálon, Herenden is készültek.

68 A 19. század közepétől öntöttvas, sőt bádoglemezből készült kályhák is feltűnnek.

69 A Káli-medencéből az öntöttvas kályhák kívülfűtős változataira is vannak adataink. A rakott sparhelteknek, tűzhelykombinátoknak a füstöskonyhák, szabadkémények felszámolásával párhuzamos elterjedését ZENTAI Tünde és SABJÁN Tibor elemezték.

70 A rakott, majd vas takaréktűzhelyek megjelenése, terjedése ugyan egyidejű a zárt, mászókéményes füstelvezetés meghonosodásával, a tüzelőberendések és a füstelvezetés korszerűsítése során azonban az átmeneti megoldások széles skálája élt hosszú ideig területünkön: a födémbe vagy a falba vágott füstnyílásokon keresztül a padlástérbe nyúló, kas alakú, fonott, tapasztott szikrafogón át a fekvőkéményekig. De megszokott volt az is, hogy a szabadkéményt meghagyták, csak alulról a nyílását boltozták be, vagy lepadlásolták, s az ily módon zárttá alakított kéménybe kályhacsövön vezették a rakott vagy csikósparhelt füstjét, esetleg ebbe bekötve épült a tűzhelykombinát. Az is gyakori megoldás volt, hogy a konyha kémény alatti részét, a belső konyhát, fallal rekesztették el, biztosítva a külső konyha füstmentességét. A rakott sparhelt mind a konyhában, mind a szobában felépülhetett anélkül, hogy a hagyományos füstelvezetést megváltoztatták volna. Előfordult, hogy a szemeskályha helyére épült rakott sparhelt füstjét a füstöskonyhába, vagy a szabadkémény alá vezették, így téli időszakban a főzés színtere átkerült a szobába. Rendszerint új házak épültek csak eleve korszerű mászókéménnyel a 19. század 80-as éveitől kezdve. A meglévő füstöskonyhás és 65. Laczkó Dezső Múzeum Céhes Adattára 70. 1176. 1. 66. Cseresnyés István főszolgabíró kimutatása a Veszprémi járás iparáról. 1848. aug. 7. Laczkó Dezső Múzeum Céhes Adattára 70. 1176. 1. 67. SABJÁN Tibor é. n. (1991) 33-49., 54., 87., 153-156., 160-162., 166-167., 172-173. 68. 1830 körül így jellemzik Sümeg fazekasiparát: „Fazekasai közül - jól lehet agyagja jó lészen is mégis a paraszt kuppás kályhán kívül csak egy van, ki Táblás kályhákat, gömbölűeket pedig egy se tud csinálni."; BENCZE Géza 1986. 51. 69. Egy 1849-es bejegyzésből Kővágóörs Tanácsának jegyzőkönyvében arról értesülünk, hogy Portai Mihály a Rosenfeld Ignáctól vásárolt pléhkályhát visszavitte, és a 12 váltó forintról kiadott kötelezvényét visszakövetelte, mivel a kályha „rozsdával eltelt sok apró lyukain oly annyira jött a füst, hogy szobáját azonnal elborította." Kővágóörs rendezett tanácsának hivatalos jegyzőkönyve 1848-1881. ZmL Monoszlón 1875-ben az iskolába vaskályhát vettek s hozzá pléhkürtőt csináltattak, mindez 86 Ft 80 kr-ba került. Ugyanekkor a tanítólakba kályhát raktak. Monoszlói Református Egyház gondnoki naplója 1875. 70. ZENTAI Tünde 1995. 97., 100-101.; SABJÁN Tibor 1995. 113-114., 116-117., 130-130., 134-136.; LUKÁCS László 1984. 714-715.; 1990. 119-120. 72