A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Gilyén Nándor: A műemléki topográfiák és a népi építészet

az alkotás mindig az egyén műve, csak a közösség azt magáénak érzi és tartja. A néprajztudomány régi - ma már túlhaladott - szemléletére jellemző, hogy a korai publikációk sokszor meg sem említik a gyűjtés közelebbi helyét, a településen belüli pontos helymeghatározás pedig még sokáig nem volt szokásos. A korai néprajztudomány fent említett hiányossága azonban nagyrészt a témaválasztásból is adódik. A népművészeti alkotást ugyanis nem tekintette szűkebb értelemben vett tárgyának, mivel az újabb átvétel eredménye, „felülről jött szálladék", és nem az „ősi" népi kultúra eleme. Ez a valójában - az „ősiség" nagyraértékelése ellenére - történelmietlen szemlélet nem vette figyelembe, hogy a népi kultúrában a „felülről" átvett jelenségeknek mindig nagy szerepük volt, ami az utóbbi egy-két évszázadban, többek közt a „népművészet" elterjedésével, még jelentősebbé vált. A művészi alkotás viszont - bármilyen fokon - szükségessé teszi az egyedi vizsgálatot, akkor is, ha az alkotó személye - mint a népművészet esetében legtöbbször - ismeretlen. Érdekes ugyanakkor, hogy a népművészet nem néprajzos kutatói - így a népi építészet emlékeit a 20. század első felében gyűjtő építészek többsége is - átvették, sőt eltúlozták a korai néprajztudomány romantikus szemléletét, amikor a történeti és topográfiai vizsgálatok mellőzésével, minden művészi igényű formában a „népit", az „ősit" vélték felfedezni. Ma már elmondhatjuk, hogy ez a szemlélet a múlté, de hatásai még ma is élnek, többek közt a topográfiai vizsgálatok talán máig nem kellő értékelésében. A korszerű műemléki topográfia legfőbb értéke ugyanis, hogy minden településre vonatkozóan tartalmaz adatokat, méghozzá nemcsak a népművészeti alkotásnak tekinthető, történeti stílusjegyeket hordozó épületekről, hanem a helyben használt építőanyagokról, szerkezetekről, épülettípusokról is. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy Veszprém megyében mintegy 230 település található,

24 ezzel szemben a Magyar Néprajzi Atlasznak a megyében mindössze 9 kutatópontja volt, és ott is a népi építészetet ill. a települést csak néhány speciális szempont alapján vizsgálták meg.

25 Ezért valószínű, hogy a műemléki topográfiákban rejlő lehetőségeket még nem használta ki a néprajztudomány. Miben láthatjuk ezeket a lehetőségeket? A teljesség igénye nélkül érdemes néhány példát említeni: 1. A topográfia segítségével az egyes jelenségek elterjedését (a jelenben, de részben a múltban is) pontosabban meg lehet határozni (Id. pl. a Veszprém megyei topográfiával kapcsolatban említetteket), részletes, idő- és költségigényes néprajzi vizsgálatok nélkül is. 2. Mivel a megyehatárok a legritkább esetben egyeznek meg a néprajzi tájakéval, egyben jó lehetőség kínálkozik az átmeneti zónák pontosabb megismerésére. 24. A települések száma a közigazgatási beosztást - a városokhoz csatolt településeket és a társközségeket - figyelembe véve ennél lényegesen kisebb, de nyilvánvaló, hogy a valóságban és a népi építészet szempontjából sem tekinthető pl. Gyulafirátót Veszprémmel egy településnek! 25. MNA 1987.; A településekkel az I. kötet 1-5. sz., a népi építészettel a IV. kötet 221-253. és 264-275. sz. térképe, összesen 50 térkép foglalkozik. 402