A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Gilyén Nándor: A műemléki topográfiák és a népi építészet

A műemlékek ügyét - az ingóságok helyzetét rendező 1929. évi törvény után - érdemben csak az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet módosította, mégpedig pozitív értelemben. Érdemes a jogszabály témánk szempontjából alapvető jelentőségű 17. §. (1) bekezdésének lényegét szó szerint idézni: „...műemlék a földben vagy a föld felszínén levő minden olyan építmény (épület, épületrész, földmű) és tartozéka, amelyet kiemelkedő történeti, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti vagy néprajzi jelentőségére tekintettel a művelődésügyi miniszter műemlékké nyilvánít...".

4 Ez a jogszabály tette lehetővé, hogy a népi építészet emlékei az egyéb műemlékekkel azonos elbírálásban részesüljenek. Ennek azonban a gyakorlatban is érvényt kellett szerezni, amiben VARGHA Lászlónak elévülhetetlen érdemei vannak, de meg kell emlékezni DERCSÉNYI Dezsőnek, a műemlékügy egyik kiváló irányítójának megértő támogatásáról is. VARGHA László igen sokat küzdött azért, hogy a népi műemlékek elismerése és védelme a gyakorlatban is megvalósuljon. Ennek érdekében kidolgozta a népi műemlékek fogalmának és védelmének elméleti alapjait, amit 1955-ben megjelent tanulmányában máig érvényesen foglalt össze.

5 (Itt említjük meg, hogy az 1997-ben elfogadott új műemléki törvény a korábbiakhoz képest - témánk szempontjából - számottevő újdonságot nem hozott.) A műemléki topográfiák A topográfia lényege, hogy abban minden, az adott témakörbe tartozó tárgy pontos leírása szerepeljen, természetesen szükség szerint ábrákkal is kiegészítve. A műemléki topográfia egy adott területi egység műemlékeit írja le, mégpedig az általánosabb műemlék fogalomnak megfelelően, tehát függetlenül attól, hogy az hatósági védelemben részesül-e vagy sem. Ezek után érthető, hogy a hatásos műemlékvédelem egyik alapvető követelménye, hogy megbízható leltár, topográfia álljon rendelkezésére. Műemléki topográfiának tekinthető művek Európában a múlt században már nagy számban jelentek meg (mint láttuk, hazánkban az első 1859-ben), de a tervszerű, szervezett topográfiai kutatás Nyugat-Európában is csak a múlt század végén kezdődött el, és a 20. században teljesedett ki. Annak ellenére, hogy hazánkban a műemlékek feltárásában és helyreállításában már a múlt századtól, de különösen századunk harmincas éveitől jelentős eredmények születtek - gondoljunk itt az említett „triász", majd később, a teljesség igénye nélkül, MÖLLER István, GEREVICH Tibor, GENTHON István, LUX Géza munkásságára - a tervszerű, szervezett műemléki topográfiai munka nehezen indult meg. Elsőnek 1948-ban jelent meg, még az 1881. évi műemléki törvény által létrehozott és 1949-ben megszüntetett Műemlékek Országos Bizottsága kiadásában a Magyarország Műemléki Topográfiája I. kötete, az „Esztergom műemlékei I. rész 4. Törvényerejű rendeletek 1949. 5. VARGHA László 1955. 396