A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Gilyén Nándor: A műemléki topográfiák és a népi építészet

- Múzeumok, kincstár, könyvtár",

6 amelyet GEREVICH Tibor szerkesztett. Ez még a legszorosabb értelemben vett topográfia: alapos Jeltár" 389 oldal terjedelemben. Csupán az egyes tárgyak leírását tartalmazza, pl. a festmény méretét, tárgyát, technikáját, származási helyét, festőjét stb. E kötetben természetesen már témája miatt sem kaphatott helyet a népi építészet. A sorozat második kötete - a Műemlékek Orzságos Bizottságának megszüntetése miatt már a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában - 1953-ban jelent meg, „Győr-Sopron megye műemlékei I. rész - Sopron és környéke műemlékei"

7 címmel, 668 oldal terjedelemben. A sorozat szerkesztését DERCSÉNYI Dezső vette át, aki ezt a tisztét az összes eddig megjelent kötetben megtartotta. Ő a szerkesztője egyben ennek a kötetnek is, amely a történelmi Sopron megye Magyarországon maradt területének műemlékeit dolgozza fel. Figyelemre méltó FÜLEP Lajos előszava, amelyből megtudjuk, hogy a topográfia szerkesztésének alapelveit az Akadémia II. Társadalmi-Történeti Tudományok Osztálya dolgozta ki. Ennek lényege, hogy - külföldi tapasztalatok és a hazai szakemberek véleménye alapján szakítottak az egyszerű, leltárszerű formával és a szorosan vett topográfiai rész mellett összefoglaló és értékelő, valamint a földrajzi, történelmi, társadalmi környezetet bemutató tanulmányokat is tartalmaz a kötet. Ezt az elvet a sorozat a későbbiekben is követi. Bár a „Sopron megye műemlékei" Sopronon kívül még 90 helység - legnagyobbrészt falvak - leírását tartalmazza, szó sincs benne a népi építészetről (bár ekkor már az 1949. évi törvényerejű rendelet négy éve érvényben volt). Csupán Sopron város műemlékei között találunk néhányat (ilyen pl. a híressé vált „két mór ház"), amely ebbe a kategóriába sorolható. Ezek azonban nem mint népi alkotások, hanem a történeti stílusok provinciális megjelenési formáinak jeles képviselőjeként kerültek a műemlékek leltárába. Témánk szempontjából lényeges viszont az a csírájában megjelent gondolat, hogy a település is műemléki érték hordozója. Minden helység ismertetésében helyet kapott ugyanis néhány sorban a település „jellege", ami itt még - és több későbbi kötetben is - csupán az utcahálózatnak térkép alapján készült rövid leírását jelenti. A műemléki topográfiák III. kötete, Nógrád megye műemlékei,

8 már a következő évben, 1954-ben megjelent, 492 oldalon. Szerkesztője szintén DERCSÉNYI Dezső volt. Számunkra nagy jelentőségű, hogy a szerzők között felfedezhetjük VARGHA Lászlót, aki a szerkesztőt meggyőzte arról, hogy egy műemléki topográfia csak a népi építészet tárgyalásával lehet teljes. A kötet elején így ott találjuk tízoldalas tanulmányát, amely a megye népi építészetének első összefoglalása.

9 Nagy kár, hogy a 133 helység közül mindössze hat falu népi építészeti emlékeinek ismertetése készült el. 6. GEREVICH Tibor (szerk.) 1948. 7. DERCSÉNYI Dezső (szerk.) 1953. 8. DERCSÉNYI Dezső (szerk.) 1954. 9. VARGHA László 1954. 397