A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Gilyén Nándor: A műemléki topográfiák és a népi építészet

A MŰEMLÉKI TOPOGRÁFIÁK ÉS A NÉPI ÉPÍTÉSZET GILYÉN NÁNDOR A magyar műemlékvédelem kialakulása A műemlékek iránti érdeklődés kezdete hazánkban - a néprajzhoz hasonlóan - a reformkorhoz és különösen az ezzel egyidőben jelentkező, és azzal szorosan összefüggő nemzeti romantikához köthető. 1841-ben PULSZKY Ferenc elsőként hívta fel a közvélemény figyelmét a műemlékek védelmére. 1847-ben a Magyar Tudományos Akadémia HENSZLMANN Imre javaslatára felhívást tett közzé, amely hazafias kötelességnek minősíti az emlékek fenntartását és megóvását.

1 Az első hivatalos intézkedésre csak az önkényuralom idején, 1850-ben került sor, amikor uralkodói rendelet nyomán megalakult a „Kaiserliche und Königliche Centralcomission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale", amelyet 1859-ben hatósági jogkörrel ruháztak fel. A röviden csak Centralcomissionnak nevezett műemléki hivatal helyi „konzervátorokat" nevezett ki, Magyarországon többek közt IPOLYI Arnoldot, a Pozsonytól északra fekvő Zohor plébánosát, továbbá HENSZLMANN Imrét és RÓMER Flórist, akiket a kor jellegzetes szóhasználatával joggal a magyar műemlékvédelem nagy „triászának" neveztek, mivel a magyar műemlékvédelmet valóban az ő működésük alapozta meg. IPOLYI Arnold, mint konzervátor bejárta a Csallóközt, és műemlékeiről pontos leírást készített. Erről megjelent könyve, a „Csallóköz műemlékei" tekinthető az első magyar műemléki topográfiának.

2 Műemléken ebben a korban azonban kizárólag a középkori emlékeket értik, az újkori és különösen a népi építészeti alkotásokra a kutatók nem fordítottak figyelmet. 1866-ban - magyar követelésre - megszűnt a Centralcomission magyarországi hatásköre, ám az új helyzet csak még nyilvánvalóbbá tette a műemlékügy rendezetlen voltát. Ezért HENSZLMANN Imre már 1869-ben törvényjavaslatot terjesztett elő, de csak sok huzavona után született meg az 1881. évi „XXXIX. törvényczikk a műemlékek fentartásáról"

3 (sic!). A törvény előkészítése és végleges szövege egyaránt több, máig is létező kérdést vet fel. Először is azt, hogy a „műemlék" fogalma kettős: jelenti azt, hogy „értékes, régi műalkotás" általában, ami elsősorban ingatlan (épület, építmény), de lehet ingóság is, függetlenül a második, jogi értelemtől, amely műemléknek csak azt az alkotást tekinti, amelyet az illetékes hatóság annak nyilvánít. 1. A műemlékvédelem történetére vonatkozó adatokat Id. BARCZA Géza 1969. 2. IPOLYI Arnold 1859. 3. 1881-ik évi Országos Törvénytár. 395