A Balaton-felvidék népi építészete. A Balatonfüreden, 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre-Veszprém, 1997)

Benda Gyula: A Keszthely környéki szőlőhegyek építkezése a hagyatéki és vagyonösszeírások tükrében (19. század első fele)

Épületek falszerkezeteinél a leggyakoribb a mészhabarcsba rakott terméskő fal. A sárba rakott kőfal igénytelenebb, esetleg régebbi épületeknél vagy melléképületeknél fordul elő. A szárazon rakott kőfal készítése általában támfalaknál és kerítésfalaknál volt szokásban. A falvakban ma is funkcionáló lakóépületeknél, ólaknál lelhető fel ez a megoldás, annak függvényében, hogy milyen helyi anyag található a közelben. Födémszerkezeteket tekintve nagyon sok épületnél nem egységes a megoldás az egész épületre vonatkozóan. Ez alatt azt kell érteni, hogy például a szoba és a kamra faszerkezetű, gerendás födémmel fedett, a konyha, esetleg annak csak egy része boltozattal fedett, a szabadkéménnyel egybeépítve. Ritkán előfordul a boltozattal fedett szoba, ami igényesebb s tartósabb megoldás, valószínű gazdagabb falusi ember háza volt építése idején az épület. A boltozat rendszerint csehsüveg boltozat, mert ez a boltozatfajta a legalkalmasabb bármilyen tér lefedésére. A tetőszerkezet (fedélszék) vagy összefügg a födémmel vagy attól független konstrukció. A boltozott terek felett minden esetben független, kötőgerendás fedélszéket készítettek. A Balaton-felvidéken a múlt század végén, és a századforduló utáni években is szinte kizárólagos volt a nádfedés, ritkán palafedés váltotta fel, amit az igen nagy tűzveszély tett indokolttá. Az 1920-as években betonból készült (cseréphez, illetve palához hasonló formájú) tető héjazati anyag terjedt el, amit még ma is megtalálhatunk egyes épületeken. A zsúpfedés a múlt században, elsősorban a Balatontól távolabb fekvő falvakban volt gyakori fedési mód. A szőlőhegyi épületeknél alkalmazott anyagok és szerkezetek nem mutatnak jelentős eltérést a falusi épületekhez mérten. A korábbiakban már szó esett róla, hogy a szőlőhegyi ház, főleg a nagyobbak, jellemzőikben egyre közelebb kerültek a falusi házakhoz. Ami eltérőnek látszik az, hogy a szerkezetek, illetve az alkalmazott anyagok később kerültek lecserélésre, és még ma is lényegesen több épület található eredeti állapotban, mint a faluban. Egyes szerkezetek és építészeti elemek megválasztása a helyi mester gyakorlatától (például a tetőszék), valamint ízlésvilágától függött. Utóbbinak látható jelei vannak az épületek homlokzatain, a nyíláskeretek, fő- és könyöklőpárkányok, továbbá egyéb, elsősorban az oromfalon lévő díszítőelemek alkalmazását tekintve. A Balaton-felvidék épületei különösen gazdagok a homlokzati díszítőelemekben és sokféleségük igazolja az előbbiekben említett mesterek ízlésének különbözőségét. A hasznosítás-változás feltételeinek, lefolyásának, problémáinak és eredményének néhány kérdése Valamilyen mértékben mindenki előtt ismert a tárgyalt folyamat, láthatóak eredményei, amelyek sajnos nem minden esetben tekinthetők pozitívnak. Néhány fontosabb kérdéssel érdemesnek látszik foglalkozni, amelyek felmerülnek a hasznosítás-változás folyamatában, befolyásolják és esetenként behatárolják a lehetőségeket, mind a falusi, mind a szőlőhegyi házakra vonatkozóan. 316