S. Perémi Ágota – Rainer Pál: Kard és kereszt. Vezető a honfoglalás 1100. évfordulója előtt tisztelgő, Veszprém megye IX-XI. századi történetét bemutató kiállításhoz (Veszprém, 1996)

gyobb dunántúli városok árumegállító joga kiiktatta az ide irányuló kereskedelmet (lásd a kiállított térképet!) - részben pedig azért, mert püspök földesurainak nem állt érdekében az erős polgárság kialakulása, soha nem vált jelentős nagyvárossá, hanem megmaradt mezővárosias püspöki székhelynek, egyben birtokigazgatási központnak. A várost vegyesen lakták a királyi, királynéi, hercegi, püspöki és káptalani népek, valamint nemesek is. Az Árpád-kor végére már főként a káptalani birtok dominált. A veszprémi - eredetileg nagy valószínűséggel föld - várban székelő püspök egyházmegyéje több vármegyényi területet (Veszprém, Zala, Somogy, Fejér, Pilis megyék) ölelt fel. Ugyanitt székelt a 20. kép. Bizánci aranylemezek apostolokkal és angyallal. A műkereskedelemből származó, bizonytalan eredetű együttes (diadém?, karperec részei?) esetleg Szent Imre herceg bizánci feleségével hozható kapcsolatba, XI. szvilági igazgatás legfőbb helyi vezetője, a megyés ispán is. (Az ismert ispánok neveit táblázaton tüntettük fel.) A vár alatt elterülő város több városrészből, korabeli megnevezéssel szegből állt, amelyek rendesen egy-egy templom vagy kolostor körül alakultak ki. E szegek első említéseit többnyire csak a XIII. századtól kezdve ismerjük, de feltehetően - legalábbis részben - már korábban is létrejöhettek. A várhegytől északra domonkos apácazárdával a Szent Katalin-szeg, ettől nyugatra a Szent Margit-szeg, a vár keleti oldalán a Szent Iván- (Keresztelő Szent János-) szeg helyezkedett el. A vártól nagyobb távolságra észak felé a Szent Tamás-szeg, nyugatra a Szent 24