S. Perémi Ágota – Rainer Pál: Kard és kereszt. Vezető a honfoglalás 1100. évfordulója előtt tisztelgő, Veszprém megye IX-XI. századi történetét bemutató kiállításhoz (Veszprém, 1996)
István király által alapított Veszprém-völgyi görög bazilissza - a XIII. század derekától ciszterci - apácakolostor, délre a Szent Miklós-szeg övezte a várost. Utóbbi a kovácsok és fémművesek települése volt. A Séd vizén több vízimalom működött. Az egyes városrészek nem épültek szorosan össze egymással. (A város Árpádkori településszerkezetét külön maketten mutatjuk be. Láthatjuk a fontosabb egyházi épületek alaprajzait is.) Miután a veszprémi székesegyházat első királynénk, Gizella alapította, később is hagyományosan mindenkori királynéink voltak ezen egyház kegyúrnői. Az Árpád-kor végétől - csekély kivétellel 1918-ig többnyire a veszprémi püspökök töltötték be a királynéi kancellári tisztet, s általában ők koronázták meg királynéinkat, a középkorban rendszerint Székesfehérvárott. Az Árpád-korból csupán három királynénk koronázásának részleteit ismerjük. Jolántát (II. András 2. feleségét) 1215-ben János esztergomi érsek, Izabellát (IV. László feleségét) Pál veszprémi püspök (1263-1275), Ágnes királynét (III. András 2. feleségét) pedig Benedek veszprémi püspök (1289-1311) koronázta meg. A magyar királynék és a veszprémi püspökök ezen kapcsolata eredményezhette a „Veszprém a királynék városa" elnevezést, anélkül azonban, hogy királynéink valaha is állandó jelleggel Veszprémben székeltek volna. (Árpád-kori királyasszonyaink legfontosabb életrajzi adatait táblázat segítségével mutatjuk be.) Az Árpád-korban illeszkedett be Magyarország végérvényesen a nyugat-európai feudális keresztény államok sorába. Az első királyaink által kialakított megyerendszer és püspökségek - természetesen az idők folyamán végbement kisebb-nagyobb módosításokkal napjainkban is léteznek. A múltunk során hazánkat ért megpróbáltatások ellenére Árpád-kori településeink egy része ma is lakott. Az e korszakban épült egyházak közül pedig számos ma is templomként szolgál. Népünk nem tűnt el a történelem viharában. Ekkor születtek első törvényeink, ekkor kezdtünk pénzt veretni (ezekből is láthatunk néhányat kiállítva). Ekkor honosodott meg nálunk a latin nyelvű írásbeliség. Ennek korai emlékei a veszprémvölgyi (1018 körül) és a tihanyi (1055) kolostorok hasonmásban kiállított alapítólevelei. Közülük az utóbbi már magyar szavakat, ragokat 25