Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Gyáni Gábo: Az ipari vállalkozás szerepe a dunántúli városfejldősében

Az ország városhálózatát, ugyanakkor, szembeszökő regionális különbségek tagolták: a mezőgazdaság és a vele egybefonódó kereskedelem városképző hatása mindenekelőtt az Alföldön bizonyult döntőnek, ott tehát, ahol egyúttal a legnépesebb vidéki városok, Szeged, Debrecen stb. helyezkedtek el. Velük szemben a dunántúli városok erősebben iparosodottak, egyúttal urbanizáltabbak, helyesebben: bennük a mezőgazdaság ritka kivételként vagy másodlagosan hatott meghatározó városképző erővel. Ami korántsem új jelenség, semmiképpen nem tulajdonítható a 19. század végi, 20. század eleji társadalmi és gazdasági fejleményeknek. Valójában, történelmi örökségről van itt szó. Bácskai Verának a 19. század eleji városhálózatra, közelebbről a központi helyi szerepkör alapján képzett városhierarchiára irányuló kutatásaiból kiderül, hogy egy sor jelentős dunántúli város (Sopron, Veszprém, Kanizsa, Pécs) elsőrendű kereskedelmi központ volt: további dunántúli városok, mint Komárom, Győr, Esztergom, Pápa, Fehérvár, Keszthely töltött be ekkoriban másodrendű kereskedelmi központ szerepet. Az említett városokban és vonzáskörzeteikben ugyanakkor népes, egyszersmind differenciált kézműipar telepedett meg.

3 Ami iparosodás és urbanizáció kölcsönhatását illeti, összegzésül megállapíthatjuk, hogy Budapest, valamint szűkebb agglomerációs övezete kivételével az ipar, a gyári nagyipar Magyarországon nem játszott központi szerepet a városfejlődésben. Ennek okai többrétűek. Elsőként említhetjük az öröklött városállományból fakadó adottságot, melyen az ipari átalakulás sem változtatott érdemben. De nem csekély szerepe volt annak is, hogy a mezőgazdaságból élő népesség számottevő hányada a városlakó népességet gyarapította az alföldi mezővárosokban. Bár, a mezőgazdasági szektor folyamatosan teret vesztett az évtizedek előrehaladásával, ez csak egyes mezővárosok demográfiai mérlegét rontotta le az elvándorlás révén, más mezővárosok előtt még ekkor is nyílott bizonyos fejlődési perspektíva. Végül az iparosodás maga is csak részben kötődött városokhoz, hiszen nemegy kisebb lélekszámú, ráadásul nem városi jogállású település öltött ipari jelleget éppen a tárgyalt időszakban (pl. Salgótarján). Az iparosodásnak, pontosabban a gyáripari fejlődésnek az urbanizációban, a városok fejlődésében játszott szerepét mérlegelve nem mulaszthatjuk el a fogalmi tisztázást. Tézisem, miszerint e gazdasági fejlemény hazánkban a dualizmus évtizedei során nem vagy felettébb mérsékelt hajtóerőként hatott az urbanizációra, a legkevésbé sem sugallja azt, hogy az ipar helyi térfoglalása nem járult hozzá adott városi település foglalko8