Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szili Ferenc: Kivándorlás, mint vállalkozás Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba

A Szlavóniába irányuló kivándorlást lényegében hosszú ideig nem is tekintették kivándorlásnak, hanem olyan migrációnak látták, amelynek a gazdasági, s politikai következményei a magyarság részére mindenféleképpen hasznosak lehetnek. Az USA-ba irányuló kivándorlás elemzése és főképpen értékelése — a századelő évtizedeiben — döbbentette rá a kivándorlás kutatóit, a súlyos mulasztásra, a szlavóniai telepítést valójában ekkor értékelték át kivándorlássá. Ha a Dráván túli területekre kivándoroltak társadalmi összetételét megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy az elsősorban az agrártársadalmat érintette. Először a dél-dunántúli uradalmak cselédei vették kezükbe a vándorbotot. Velika Piszanicaba a magyarok 1882-től kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek, többségük Somogyból, kisebb részük pedig Baranyából.

30 Babinogara falut 1905-ben alapították. Megelőzően 1 400 kat.hold erdőt kiirtottak, majd ezt a telepeseknek kiosztották. „Somogyban és Baranyában kihirdették, hogy akinek belsőtelek és föld kell ötven év törlesztésre vehet."

31 Az Amerikából behurcolt peronoszpóra következtében Dél-Dunántúl dombos vidékein jelentős szőlőterületek pusztultak el, és a parasztgazdaságok tönkrementek. így nem meglepő, hogy a vincellérek közül sokan elhagyták szülőföldjüket és megtakarított pénzükből Szlavóniában vásároltak birtokot. Majd az egy-két holdas törpebirtokosok ingó -és ingatlan vagyonukat pénzzé tették, abból tíz-húsz hold földet tudtak vásárolni.

32 De a módosabb parasztok közül is jónéhányan éltek a kivándorlás lehetőségével. Számukra a szülőföld már nem nyújtott perspektívát, még abban az esetben sem, ha pénzzel rendelkeztek, a hitbizományok ugyanis abroncsszerűen körülzárták a falvak határát és növelték a kilátástalanság érzetét. Nem véletlen, hogy a kivándorlás második szakaszában — 18801890 között — már nem a cselédek voltak többségben, hanem a néhány holdas törpebirtokosok, a kétlaki foglalkozást űző iparosok és kereskedők, akik a jobb élet és a tisztes megélhetés reményében vállalták a kockázatot. A Pécsi Figyelő 1891. november 18-i cikkében olvashatjuk, hogy a Baranya megyeiek ekkor még Szlavóniát tekintették Amerikának. Dunaszekcsőről és Bátaszékről nemcsak a szegények, hanem a jobbmóduak is Szlavóniába vándoroltak.

33 A cikk írója hangsúlyozottan kiemelte, hogy a kivándorlók többsége „...nem a nyomorúság miatt hagyja itt Baranyát, hanem azért, mert ott jobb földeket vásárolhat, ami az olcsósága mellett még 84