Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szili Ferenc: Kivándorlás, mint vállalkozás Délkelet-Dunántúlról Horvát-Szlavónországba

elmaradottságát felszámolni. E cél érdekében javaslatára több megyében, így Somogyban is segélygyűjtési akciót indítottak a szlavóniai magyarság anyagi és erkölcsi támogatása érdekében. A kezdeményezés azonban nem talált lelkes fogadtatásra Somogyban mindössze 499 Ft 64 xr-t gyűjtöttek, amely jelzi a közönyt és azt a tényt, hogy a megye vezetői, a miniszteriális szervek, valamint a megye polgárai sem láttak a Dráván túlra, és nem tekintették az ott élő magyarság sorsát szívügyüknek.

17 Szalóky Dániel csokonyavisontai néptanító azonban kortársainál messzebb látott. Többször járt Szlavóniában és személyesen tapasztalta, hogy a magukra maradt magyarok, főképpen a szórványokban élők elidegenednek hazájuktól, anyanyelvüktől és rövid idő alatt elhorvátosodnak. Brekinszka és Piszanica községekbe többször levitte énekkarát, példáját azonban kevesen követték.

18 A kivándorlás második szakasza az 1880-1890-es években A kivándorlás első szakaszából áttekinthető és pontos statisztikai adatokkal nem rendelkezünk. E tekintetben előrelépés majd csak a századforduló évtizedeiben történt, amikortól kezdve statisztikai kimutatások állnak a rendelkezésünkre és tudományos igénnyel elkészített tanulmányokat is közzétettek. Jóllehet ezek a tanulmányok és statisztikai adatok is mindkét fél részéről elfogultak voltak, jelentőségüket mégsem tagadhatjuk, mivel a nemzetiségi ellentétekre felhívták a kormányzati szerveknek és a helyi közigazgatás vezetőinek a figyelmét. Egyet kell értenünk a korabeli szakírók megállapításával, hogy a népszámlálási adatok a valóságot kellőképpen nem tükrözték. Horvátországban és Szlavóniában a közigazgatás helyi vezetői és a horvát kormányzati szervek irányítói, elsősorban abban voltak érdekeltek, hogy az összeírásokban a magyarság létszámát a minimálisra redukálják. Többnyire tudatosan a nemzetiségek egy részét -magyarokat, németeket- horvátoknak tüntették fel, nyelvtudásuk, házasságuk, vagy pedig illetőségi helyeik alapján. Az utóbbi főképpen a szórványmagyarságot fenyegette. Akik szláv hangzású neveket viseltek, vagy vegyes házasságban éltek, azokat is horvátnak tüntették fel. A manipulációk ellenére a XIX. század utolsó évtizedeitől a magyarság létszáma — a kivándorlás következményeként — a statisztikákban és érzékelhetően növekedett. Az 1880. évi népszámlálás 81