Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Majdán János: Vasúti vállalkozók a Dunántúlon
áldoztak a vasútépítésre Marcaliban, Körmenden, Németújváron, Zircen, Kisbéren, Bátaszéken, Sellyén, Németszentmihályon, Tabon. 85 A Dunántúlon egyedülálló Csorna polgárainak döntése, miszerint az iparosodottabb Pápa felé vezető vaspálya gátolná fejlődésüket, s ezért semmivel sem támogatták az új vonalat. 8 * Különösen szembetűnő e „kisvárosok" támogatásának elmaradása, ha számbavesszük a községek vállalásait. A községek kisebb-nagyobb összegekkel támogatták az adott vonalat. Néhány száz koronás törzsrészvényt olyan kis települéek is jegyeztek, mint Sósver tike az Ormánságban (600 korona), 87 Alsólövő (1400 korona) a pinkafői vasút mellett 88 , Zala (600 korona) 89 a siófoki vonal mentén. A kisebb falvak leggyakrabban 2000-6000 korona között jegyeztek részvényt. 90 Voltak vonalak — például a tolnai megyeszékhelyről Bátaszékig vezetett, a Székesfehérvárról Paksig húzódó, a Tamásit a hidegkúti állomással összekötő —, melyek mellett minden település nagyon sok törzsrészvényt jegyzett. 91 A jó közlekedési lehetőségekért mindent megtettek a győrdombóvári vicinális mellett lévő Porván 92 , melynek lakói 12 000, Felsőnyéken, ahol 20 000 és Kónyiban, ahol 10 000 koronás támogatást szavazott meg a képviselőtestület. 93 A rábacsanaki 3600 és a szanyi 5000 koronás vállalás segítette a Pápáról Csornára tartó vaspálya építését. 94 Ez a gazdasági vállalás egyúttal jelezte, hogy az érintett községek — a többi dunántúli faluhoz képest — vállalkozó szelleműek voltak. 95 Ezzel ellentétesen épült a Pápát Bánhidával összekötő vasút: „Vidékünk községeinél a lelketlen igazgatóknak és néptanítóknak sikerült az érdekelt községeket a vasút ellen izgatni, s így történt, hogy... a mi vidékünknél fele sem éretett cl azon hozzájárulásnak, amit az engedményesnek a vasút kiépítésénél felvenni kelletett." 96 Az egész országban 29 olyan helyiérdekű vasút épült, amelyet egyetlen város vagy község sem támogatott — de a Dunántúlon ilyen nem volt. A községek és városok támogatását elnyert helyiérdekű vasutak között a törzsrészvények jegyzése igen nagy eltérést mutatott. A funkcionálisan városi szerepkört betöltő járásszékhelyek, a volt mezővárosok és a községek közül sokan erejükön felül vállalkoztak egy-egy vicinális megépítésére, mivel — eltérő módon fogalmazott, de mondandóját tekintve azonos véleményen voltak a zalaegerszegi polgármesterrel, aki szerint: vasútügyben „anyagi áldozatot meghozni ilyen esetben és ily életkérdéses ügyben nem csak a városnak, mint erkölcsi testületnek, hanem az egyes polgároknak is hazafias kötelessége". 97 38
