Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester

- A város a szeszgyár szomszédságában lévő, saját tulajdonú legelőjén olcsó telket kínált az ide települni szándékozó gyáripari vállalkozásoknak. - A területet hitelből (nagykölcsön) közművesíttette (csatorna, víz, gáz). - A terület szomszédságában villanytelepet létesített, amely elektromos energiát biztosított a kiépülő ipari bázisnak. - Anyagilag támogatta az iparvágányok kiépítését. - Az ipari nyersanyag vízi úton történő szállításához kiépült a téli kikötő. - A győri és a Győrbe települő munkáscsaládok számára telepszerű munkáslakásokat építettek a város és az üzemek közös összefogásából. - Az új ipari vállalkozások adó- és illetékkedvezményben részesültek. A város által felkínált kedvezmények és kitűnő közlekedési-szállítási adottságok, valamint a város hazai viszonylatban magasnak mondható urbanizáltsága vonzotta a külföldi és hazai vállalkozó tőkét. Az iparfejlesztési program hatására újabb fejlesztéseket jelentettek be a már működő ipari vállakózások: Kohn és a Meller-féle olajgyárak, a Back és a Jankovits-f éle gőzmalom, a Neubauer-f éle gyufagyár, Stirling-féle szappangyár, a Koestlin-féle piskótagyár, a Wittmann-féle likőrgyár. A gyártelepítés új hulláma a millenium évében alapított Magyar Vagon- és Gépgyár RT létrejöttével bontakozott ki. A Dunához közeli homokdűnéken épülő vagongyár szomszédságában létestült az 500 LE teljestíményű villanytelep, valamint a téli kikötő. Ezek után a város újabb telkeket vásárolt Gyárvárosban és Nádorvárosban, hogy az ipari létesítményektől kissé zsúfolt Győr-Szigetet tehermentesítse. így a Richards Posztógyár és a Gráb Miksa-féle Viaszkos és Bőrvászongyár a Nádorvárosba települt, a Pamut- és a Selyemfonógyár, a Kolb-féle Papírgyár, valamint a szalámigyár a gyárvárosba. 1902-ben az Osztrák-Magyar Bank közreműködésével megalakult a Győri Akkumulátor Rt, s még ebben az évben 400 ezer korona „váltságdíj" fejében a város átadta végleg a Dunaág kotrásának kötelezettségét az államnak. Ezzel úgyszólván évszázados gondtól és sok konfliktustól szabadult meg a város. Ezen ipari létesítmények túlnyomó többsége nyereséges vállalkozás lett. A vagongyár 1899ben már 2186 vasúti kocsit értékesített, 1904-ben pedig London számára gyártotta a földalatti vasút vagonjait. A század első évtizedében a nagy iparvállalatok mellett a kisebb tőkével alapított vállalatok is (bőrdíszműgyár, tanszergyár, Excelsior cipőgyár RT) életképesnek bizonyultak. 1899. októberében megnyílt az óhajtott kereskedelmi akadémia helyett a 205