Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester

természetesen foglalkozását tekintve nem egységes: 43,7%-a kis- és nagykereskedő, 49,3%-a kis- és nagyipari vállalkozó, a maradék 7% banki és egyéb, meg nem nevezett vállalkozó. Tőkeerejükre nézve a kereskedőréteg szerepe a meghatározó (56,7%), őt követi az iparosság (26,2%), a banki és egyéb réteg (10,4%). Az 1090 főt kitevő önálló vállalkozó 80,6%-a kisiparos (49,2%), ill. kiskereskedő (31,4%). Ez utóbbiak a városi jövedelemadó bevételének 52,6%-át adják, szemben a nagyipar és a nagykereskedők 30,2%-os adóbefizetéseivel. Ez a foglalkozási struktúra az 1880-as évek végére jelentősen átrendeződött. 1886-ban már a városi közgyűlés választott tagjai között nincs is kereskedő (összhangban a kereskedelem nagymérvű visszaesésével), de jelentősen nőtt a kézmű- és vendéglátóiparos, az ipari nagyvállalkozók, valamint az értelmiségi foglalkozásúak (pap, tisztviselő, ügyvéd, orvos) aránya. Mindez azt jelenti, hogy a várospolitika szempontjából presztízsében visszaesett a kereskedő tőke, megemelkedett viszont az ipari vállalkozók és az értelmiségiek szerepe. Ettől lényegesen eltért a virilis listán bejutott közgyűlési tagok szociális összetétele. Az 1889-es jegyzéken 14% az ipari vállalkozó, 18% a kereskedő és 36% az ügyvéd-jogász; a többi egyéb, döntően értelmiségi foglalkozású személy. 1908-ban ezeken az arányokon belül jelentős átrendeződés következett be. Az ipari vállalkozókon belül megnőtt az ipari közép- és nagyvállalkozók aránya, a kereskedők döntő többsége továbbra is kiskereskedő, ám az értelmiség körében jelentősen csökkent az ügyvédjogász réteg aránya, s nőtt a mérnökök, orvosok, köz- és magántisztviselők részesedése.

12 Bonyolítja a helyzetet, hogy a virilis jegyzéken igen magas a kettős kötődésű vállalkozó polgár: ügyvéd-földbirtokos, bankár-földbirtokos, ügyvéd-tisztviselő, ipari vállalkozó-kereskedő stb. E tapasztalat alapján nagy biztonsággal kijelenthetjük: a vállalkozó polgárok száma nem azonos a virilis jegyzéken szereplők számával, hiszen számtalan kisiparos, kereskedő és főként értelmiségi vállalkozó jövedelme nem érte el az 1886. évi XXI. te. 25. bekezdésében meghatározott jövedelmi szintet, ennek ellenére mégis vállalkozónak tekinthetjük. A város adóbevételekből származó tőkéje növekedett (1870-ben 110 ezer, 1885-ben 388 ezer forint) a vágóállat-kereskedelem és az ipari középvállalkozások többletbevételeiből származó adókból. Ennek azonban nem volt átütő ereje, a várost a pénzügyi bizonytalanság miatt önnön belső gondjai foglalkoztatták. A kereskedelem drasztikus visszaesése következtében a város gondja lett a folyópartokon lézengő, munkát kereső több197