Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Tóth László: Zechmeister Károly, a vállalkozó győri polgármester

gazdasági érdekeinél fogva, nem kívánta a Béccsel történő szakítást. Jellemző, hogy a közgyűlésbe tiszteletbeli tagnak Deákot, Eötvöst, Ghyczyt és Klauzált választották be, szemben a megyével, mely Kossuthra, Klapkára, Telekire, Xantusra voksolt. Mindez annak a kifejezése, hogy a város 1861-ben már a kiegyezésre szavazott, s véget akart vetni a politikai csatározásoknak, melyek komoly akadályát képezték a gazdaság és a kereskedelem fejlesztésének.

7 Az 1865-ös választások idején a Deák párti többség megbuktatta a baloldali színekben újra induló Kozma Imrét, helyette meggyőző fölénnyel a győri születésű, nagyhírű egyetemi tanárt, Kautz Gyulát választották meg a város országgyűlési képviselőjének. Kozma megbuktatásának indoka persze nem az volt, hogy 48-as párti, hanem az, hogy Kautz tudós felkészültségével, szakértelmével hasznos, értékteremtő („s nem romboló") közgazdasági gyakorlatot képvisel, mellyel hasznára lehet a városnak. A polgári szellemű tolerancia azonban Kozmát sem hagyta a periférián. 1867-ben ő lett a város polgármestere.

8

1871-ben, a Deák párt újabb győzelmekor Kozma távozott posztjáról, s mint tanácsnok szolgálta tovább a várost. 1875 után szabadelvű párti túlsúly kormányozta a várost, az ellenzék jóval kisebb létszámban ugyan, de mindvégig konstruktívan, — többnyire mellőzve az obstrukciót — vett részt a várospolitika alakításában. A város polgári-liberális szellemét képviselő közgyűlés a politikának csak addig engedett teret, amíg az nem sértette a gazdasági érdekérvényesítés liberális gyakorlatát. 1875 után a szabadelvű program hirdette ugyan a vállalkozások szükségességét a megbénult gazdaság élénkítésére, ugyanígy a győri pozíciók erősítését a „városok versenyében",

9 mindezek azonban nem jártak érzékelhető sikerrel. Az ügyek nem a pártgyűléseken, hanem elsősorban a közgyűlés termében dőltek el, vagy haladtak előre. A városházi vezetésből azonban hiányzott az a szellem, melyet a vállalkozó polgárság megkívánt érdekei képviseletében. A várospolitikára kétségkívül hatni képes vállalkozói réteg nagyságát és összetételét eléggé nehéz körülhatárolni. Vállalkozónak tekintjük a dualizmuskori Magyarország viszonyait alapul véve — némi egyszerűsítéssel — mindazon polgárokat, akik munkaerejüket, tehetségüket, vagy akár tőkéjüket a termelés, a kereskedelem, vagy más ágazat szolgálatába állították,

10 mellyel mennyiségi és minőségi (innovatív) folyamatokat indítottak el. A vállalkozó magatartását egyszerre értékorientált és célracionális gondolkodás jellemzi. Az ő számukat Győrött egy statisztikai kimutatás

11 1876-ban 1090 főre teszi a befizetett évi jövedelmi adó alapján. E réteg, 196