Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)

Szita László: A pécsi vállalkozó polgárság és a helyi hatalom a 19. században

teljesen kifejteni. Ehhez azonban csak akkor juthatunk, ha ellenpontot képezhetnénk a városi tanácsban, amelyben céhuramék aggályoskodnak, s oly fokú önzéssel akadályozzák meg a szabad vállalkozást, amelynek következményeként máris többen elbuktak..."

6 Színvonalas és a vállalkozó polgárság problémáit jól jellemző levelezést még további pécsi papírgyártók is hagytak ránk. Ezek a dokumentumok azonban már valamivel később, a polgári életmód és gondolkodás magasabb színvonalán keletkeztek az 1840-es és az 1860-as években. Hüttner János Keresztely a pécsi papírmanufaktúra vezetője volt 1839-1860 között. Svájcból került népes családjával Pécsre. Hüttner fellendítette a papírgyártást, mivel európai színvonalú gőzgéppel, a nyugaton is használt papírgyártó gépekkel felszerelt gyárrá fejlesztette vállalkozását. Nem csak a regionális piacra, hanem exportra is termelt. Az 18391860 között működő üzeme állta a versenyt az olcsó osztrák és angol importtal szemben. A vállalkozó egész családját, sőt kiterjedt külföldi rokonságát is igyekezett bevonni a vállalkozásba. Négy fiát a legkitűnőbb külföldi iskolákban taníttatta papírmérnöknek, vegyésznek, technikusnak, jogásznak. Egyik leveléből, melyet Hollandiában élő testvérének írt, aki szintén papírgyártó volt, érdekes részletek idézhetők: „... Pécs oly adottságokkal rendelkezik, amelyek magyar Manchesterré tehetnék. Kiváló szénköve, amely földalatt és földfelett létezik, hatalmas erdőkoszorúi, a Dunától karnyújtásnyira lévő távolsága, melyet már gőzvasút fut be, egyszóval előnyös víziszállításai, olcsó kiváló borvidékei, ugyancsak rendkívül olcsó több nemzetű munkáskezei, máris híres műveket alapoztak meg itt...". Majd később kitűnő kritikát fogalmaz meg az immár földesúri elnyomástól megszabadult, de továbbra is feudális mentalitású városról. A vállalkozó polgárság nehézségeiről, szabad kibontakozásának korlátairól szólva írta: „...Avar az erőd (ti. a városi önkormányzat — Sz. L.) azonban alig nyújt védelmet és előnyt, de biz' az adóra porkoláb módra vigyáz. A N. Tanács alig bisztosít kedvezményt, amelyet egy évtizede minden esztendőben megismételve esedezve kérünk. A maró féltékenység miatt iparostársainktól, akik ott ülnek a választott tanácsban, lassan semmit sem reményeihetünk..."

7 Elég rápillantani a városi önkormányzat 1840-1860-as évek közötti névsorára, hogy érthetővé váljék a polgári vállalkozás úttörőinek, legaktívabb csoportjának nézeteit kifejező Hüttner Keresztely elkeseredése. A tőkés vállalkozások támogatásában vetett remény és a „manchesteri jövőkép" nem több ábrándozásnál. A városi tanács struktúrája ekkor és 129