Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Konferencia Veszprémben, 1994. október 13-14. (Veszprém, 1995)
Szita László: A pécsi vállalkozó polgárság és a helyi hatalom a 19. században
és a manufaktúra tulajdonos tőkés réteg összefogása a 19. század elején azonban a végéhez közeledett. Az 1810-es évektől a helyi maunfaktúra tulajdonos tőkés csoportok mind erőteljesebben kapcsolódtak a kereskedő tőkés, a bankár polgárság vezető csoportjaihoz. Ezek az iparos érdekcsoportok küzdöttek a vámok ellen, a szabad telekvásárlásokért, a vízhasználati jogért, továbbá igyekeztek a megmerevedett statútumokat eltörölni, vagy átalakítani, amelyek védték a céhes ipart és útját állták minden jelentékeny vállalkozásnak. A vállalkozó polgárság első generációja az 1800-1840-es években, majd a század derekán élet-halál harcot vívott a városi manufaktúraipar megmentéséért, melynek a legtöbb vállalata azonban elbukott a protekcionizmussal erősített, fejlett nyugati kereskedelem által közvetített, modern árucikkek piaci dömpingje miatt. A helyi szövetség annak ellenére sem jött létre, hogy a céhes ipar áruit a regionális és a városi piacon egyaránt súlytotta a nyugati jobb és olcsóbb árucikkek megjelenése. Az 1840-es évektől a pécsi papír, likőr, cukor, bőr, textil, fémipari, agyagipari üzemek a tőkeszegénység nyomán megszűntek. Bár kiemelkedő technikai szinten, több esetben a legmodernebb nyugati technikára áldozva a pénzüket, továbbá más gazdasági szférából is kivonva tőkéjüket mindent megtettek a túlélésért. Két, a korban különösen művelt képviselőjük levelezéséből kiviláglik a 19. századi vállalkozó polgárság, különös tekintettel a helyi önkormányzati hatalmat illető felfogása és beállítottsága. Zám Ignácznak azl819-1820 közötti időszakról mintegy hatvan levele maradt meg, melyeket egy Zágrábban élő nyomdásszal váltott. Zám Ignácz a pécsi papír manufaktúra bérlője, családjával együtt kiemelkedő szaktudású papírkészítőnek számított. Valamennyi szakalkalmazottja német, osztrák, svájci vagy holland papírkészítő legény, akik mind a 18. század legvégén vándoroltak Pécsre. 3 Lehetetlen itt és most a levelezést bemutatni, legfeljebb néhány részletet emelünk ki, melyben utalás van a városi önkormányzatban várt és remélt szerepkör elnyerésére. Leginkább azt fájlalja Zám, hogy nem sikerült „...sok áldozat ellenére sem a tanácsba bejutni, hogy ott polgártársainak érdekeit képviselhetné..." 4 , azokét, akik „...eddigelé is híres portékáikkal a várost fellendítenék, s a céhbélyegzés minden nyűgét maguk mögött hagyhatnák...". 5 Több levelében kifejtette, hogy csak a „vállalkozás minden téren megnyilatkozó szabadsága révén lehetséges az iparművészetet a városban erő128
