Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

15 AZ EGRY JÓZSEF EMLEKMUZEUMROL KESZTHELY 1918 1928 Egry József - amint az közismert az első világháború végétől haláláig, több mint harminc esztendőn át élt a Balaton partján. Az 1930as évektől kezdve a téli hónapokat ugyan Budapesten, bérelt műterem-lakásokban töltötte, de - amint csak tehette sietett vissza a tó partjára : „ . . . elég volt abból a tülekedő, ténfergő pesti élet hónapjaiból" írta egy 1931-ben kelt levelében. Vágyakozása művészete ihlető tája után a külföldi gyógykezeltetése miatt szükséges - utazásain sem csökkent. „ Valahogy a Balatonnal úgy vagyok - olvassuk önéletrajzának olaszországi utazásával kapcsolatos részében — mint a balatongyenesi polgár, aki a múlt háborúban Szicíliában volt hadifogoly. Mikor a Balaton-parton beszélgettem vele, mondtam neki: na ugye s%ép volt az a tenger ott? Hát bizony s%ép lett volna, csak ne járt volna mindég a Balaton a fejembe." 1916-ban, mint kiképzése közben súlyosan meghűlt és megbetegedett katonát, néhány hónapos lábadozásra utalták be a Vöröskereszt badacsonyi kisegítő kórházába. Ekkor ismerkedett a Balaton vidékével, amit, — mint írta - addig csak vonatról látott. A lassan erőrekapó művészt a kórház orvosai, tiszt-betegei megbízásokkal látták el, a gróf Forgách család meghívására átlátogatott pár hétre Máriafürdőre is, itt festette a talán első balatoni-badacsonyi képét, melyet ma Emlékmúzeumunk őriz. Nemsokára azonban az ezredorvos, mint Egry írja egy ekkor kelt levelében: ,, . . . nagyon egészségesnek talált — nem tudom, öriiljek-e, vagy ~búsuljak e kijelentésen? Mert Badacsonyt nagyon megszerettem." Nemcsak a tájat, egyik ápolónőjét is megszerette. A hazafias felbuzdulásból önkéntes ápolónőnek állott úriasszonyok között tevékenykedett a badacsonvi szanatóriumban Vizkelety Ferenc ezredes felesége, Pauler Juliska. Vállalva társadalmi körének, családjának elítélő, kiközösítő magatartását, szakított addigi életével és a beteg, szegényparaszti származású, elismerést még alig aratott művész életével, sorsával kötötte össze a magáét. A kiegyezés után érvényesülő Pauler család három generációja: az igazságügvminiszter nagyapa, a történész apa és a filozófus testvér az ország polgári és arisztokrata körökben elismert személyiségei közé tartozott. A kor divatja, ügyes számítása szerint egyaránt hasznos befektetésként Paulerék a XIX. sz. vége tájt nagy kiterjedésű szőlőbirtokot vásároltak Badacsonyban. Az egyik rész Tomaj fölött a hegyen, a másik a mai badacsonyi vasútállomástól néhány száz méterre nyugatra a part menti sávban húzódott. Egry életében mindkettő jelentős szerephez jutott, akárcsak az a keszthelyi, Vörösmarty utcai villa, amelyet 1904-ben vásároltak meg Paulerék a katonatiszthez férjhezadott leányuk, Pauler Juliska számára. A mélyen vallásos és a társadalmi konvenciókhoz ragaszkodó család a válás és a „rangon aluli" házasságkötés után Pauler Juliskát kitaszította. A hajdani jómódból csak a hozományként kapott keszthelyi villa és az anyai örökrész: a Tomaj feletti hegyoldalon levő kis szőlő s a rajta álló présház maradt meg, az Egry Józseffel 1918 nyarán kötött házasság után. E két épület szolgált tíz, illetőleg húsz esztendőn át Egry József otthonául, életének színteréül. A tavaszi-nyári hónapokat általában Badacsonyban töltötték s csak ősszel húzódtak be Keszthelyre. A maga új, igazi kifejezési formáját kereső, betegeskedő művész éveken át szemlélődött a tó partján, formálgatta képességeit, rendszerezte benyomásait. A mindennapi megélhetés gondjain csak a keszthelyi házra felvett kölcsönök segítettek. 1928-ban, Egry németországi kiállításainak költségeivel mégjobban megterhelve végül is a keszthelyi ház eladására kényszerültek. Ettől kezdve éveken át a téli tartózkodásra alkalmatlan badacsonyi présház lett egyedüli otthonuk. A viszonylag kései és az anyagi gondokon később sem nagyon enyhítő érvényesülés és elismertetés mit sem változtatott Egryék szerénynek