Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

BADACSONYTOMAJ 1918 1938 is alig mondható életmódján. A filléres gondoktól soha nem szabadultak: ,,A^ életsorsunk bizony nehé^ . . . Fűtenivalónk is van egy hétre, a végrehajtást is sikerült elkerülnünk . . ." — írta Badacsonyból barátjának 1931 telén. 1938-ban, amikor Egry tüdőbaja, asztmája miatt az orvosok ismét levegőváltozást írtak elő, el kellett adniok a badacsonyi présházat is a hozzátartozó 234 négyszögölnyi szőlővel, hogy néhány hónapra Nervibe utazhassanak. Időközben azonban a part menti szőlőből Pauler Juliska, bátyja halála után, örökölt egy kisebb részt, így lehetőségük volt arra, hogy az amúgy is fárasztó magasságban álló, villany, víz nélküli présház helyett a Balatonhoz közelebb építkezhessenek. Egry tisztelői, barátai között építész is akadt Folly Róbert tekintélyes építészmérnök személyében, aki szívesen vállalta, hogy a művész sajátos elképzelése szerint, olcsón kivitelezhető házat tervez neki. A 460 négyszögöles, közvetlenül a vasútvonal menti vizenyős telken a második világháború kitörésének évében kezdték felhúzni az épület falait. A kétemeletes ház beosztása, kialakítása az igénytelen, de a maga elképzeléseihez ragaszkodó építtetőre volt jellemző, nem tervezőjére. Három egyenként 30 m

2 körüli alapterületű szinten alakították ki Egryék villának, műteremháznak egyaránt szűkös, a két funkciót mégis lehetőleg egyesítő objektumot. A magasra nyúlt épületben Egry az asztmájának ártó s a tóparton gyakori talajmenti ködöktől óhajtott megmenekedni. A földszinti előszoba, az ebből nyíló kis konyha és kamra, az első emeleten az egyetlen lakószoba és alkóv, mellette fürdőszoba, a másodikon egy 6,7X4,7 m-es műterem: ennyiből állott az épület, melynek lábazatát badacsonyi bazaltkőből s meglehetősen hitvány, már a háborús évek anyaghiányára utaló anyagból építettek. A villany és a kerti sekély kútból táplált, kéziszivattyúval működtethető vízvezeték jelentette a komfortot. Egryék, akik 1938 40 között, az építkezés befejezésére várva szomszédoknál, bérelt szobákban húzták meg magukat Badacsonyban, 1941 júniusában végre beköltözhettek a félig kész épületbe: ,,1941-ben már a badacsonyi új hajlékunkban töltöttük a nyarat, dacára, hogy félig kés% állapotban volt még. Kínos heteket töltöttünk a kőművesek %aja és piszka kö^t. De boldogok voltunk, hogy újból a magunkéban szenvedünk, lehetünk . . ." - írja önéletrajzában Egry József. A munkaerő és anyaghiány miatt, megbízhatatlan iparosokkal bajlódva még a következő évben sem fejeződött be a munka. Tulajdonképpen befejezetlen is maradt: már nem telt az ajtók-ablakok mázolására, a belső csinosításra. Még a telek körülkerítésére sem futotta, a talajvíz az épület előtti mélyebb részt évről évre elöntötte, nemcsak a kertészkedést, valamirevaló növényzet kialakítását is gátolta. Csupán a hajdani szőlő helyén tengődött néhány száz csenevész tőke, egy-két dió-, cseresznye-, szilvafa. Egyedül a ház bejárata előtti pergolára emlékeznek a művészt látogató barátok, a felfutó vadrózsa, vadszőlő virágai, levelei vetettek árnyat 1951 nyarán a kilenctagú gyászoló közösségre, amikor Egry udvaron álló ravatala fölött a hivatalos művészvilág és a barátok nevében Bernáth Aurél elmondotta ismeretes gyászbeszédét. A rózsalugas is elpusztult azóta, ma már csak egy, az egykori otthon falának tövében szívósan megkapaszkodott, mediterrán hangulatot árasztó fügebokor emlékeztet Egryre, a telek végén magasba nyúló jegenyefa pedig, valamikor még a Pauler-birtok határát jelezte. A súlyosra fordult háború, Budapest bombázása, a tüzelő hiánya 1943 telén már Badacsonyban maradásra kényszerítette az idős házaspárt. A bombázások során a József Attila és a Guszev utca sarkán álló épület legfelső, ötödik emeletén levő műteremlakásuk 1944-ben el-