Éri István (szerk.): Egry József Emlékmúzeum, Badacsony

EGRY 1932 KÖRÜL, FELESÉGÉVEL, ÉDESANYJÁVAL pusztult. Ekkor írta Egry naplójában 1944 májusi keltezéssel: ,,Kevés bútorunk van, de a%ok se szépek. Kicsi könyvtárunk van, de se valami értékes. A lakásunk elég átlagos, de átfért jól érékük magunkat benne. Műtárgyunk sajnos igen kevés, de annál több a^ elérhetetlen vágyunk. Néha a% érmésem, mintha értékeink egy részét igényünkkel együtt %áloghá%ba tettük volna." Majd a Pesten odaveszett alkotásaira emlékezve találjuk feljegyezve ezt a gondolatát: ,,A%ok a dolgaim, melyek a pesti ostrom alatt elpusztultak, talán a legjobb dolgaim voltak. És vigasztal némileg, hogy e%t senki nem cáfolhatja már meg." A felszabadulás után Egryék jóformán ki sem mozdultak badacsonyi otthonukból, ritka alkalom, mint például a Kossuth-díj átvétele, szólította fel őket Pestre. A háborús évek nélkülözése Egry betegségének nem kedvezett. Az amúgy is zárkózott festő még magányosabban élt, horgászás, nagy ritkán Fonyódra tett kirándulás s az ugyancsak ritkuló baráti körhöz tartozók látogatása oldotta ezt a magányt. A barátok, tisztelők némelyikének sikerült néhány fényképfelvételt készíteni az öregedő művészről és puritán egyszerűségű műterméről. Hagyatéki leltár híján a fényképek segítségével sikerült „felleltározni" és az örökösöktől megvásárolni azt a néhány egyszerű bútordarabot, kecskelábú asztalt, néhány népi, vagy népies jellegű kerámiát, melyek a két festőállványon és Egry horgászkészségén s a fal mellett befelé fordított vásznakon, az asztalon elhelyezett mappában levő rajzokon kívül Egry utolsó alkotóhelyének berendezéséhez tartoztak. Egry József halála után a magára maradt özvegy magához vette első házasságából származó s nemsokára elhalt fia népes családját. Velük élt 1957 novemberében bekövetkezett haláláig. A házat és a telket unokái örökölték. Az a gondolat, hogy Egry József művészetét állandó kiállításokon mutassák be, hogy személyére, tevékenységére munkássága színhelyén emlékeztessenek, a művész halála után néhány évvel merült fel először. első, kicsi, de mégis évekig álló emlékkiállítást én loptam be a% újrarendezett $\egedy Ró%a-há%beli múzeumba ... — emlékezik vissza Keresztury Dezső. Két nagyméretű festményét, igen s^ép grafikáit s két tárlót megtöltő emléktárgyait helyettem el itt, Borsos Miklós kivételes jellemfő erejű Egry-fejének másolata körül." Az első kis badacsonyi emlékkiállításra még a művész özvegye kölcsönözte az amúgy is kisszámú műtermi hagyaték darabjait. Csak Egryné halálát követően, 1958-ban érkeztek művészettörténészek az Egry-házba, hogy felleltározzák a hagyatékot. Ekkorra már szinte semmi, múzeumi megőrzést igénylő alkotás nem volt a műteremben. A rossz anyagi körülmények között élő család fillérekért kótyavetyélte el azt, amitől még korábban nem az özvegy vált meg - szintén anyagi kényszerből. Csupán azt a több száz, tenyérnyi darabokra szétvagdosott vázlatot, krokit sikerült megvásárolni, amelyek Egry rajzfüzetében maradtak meg. Ez a kis kollekció vált a keszthelyi Balatoni Múzeum Egry-gyűjteményének alapjává. Még ebben az évben, vásárlás illetőleg a Nemzeti Galéria átadása útján néhány festmény is ide került. Egy jövendő állandó kiállítás szerény kezdeteként. 1958 Egry emlékezete ébresztésének nevezetes esztendeje. Ekkor kerültek ki képei a brüsszeli világkiállításra. Utolsó lakóhelyének falán emléktáblát lepleztek le. A Radnai-gyűjtemény 36 Badacsonyban keletkezett Egry-képének bemutatása Keszthelyen jelentős művészeti eseménynek számított. Megkezdődött a művész munkásságával foglalkozó tanulmányok publikálása. Rövidesen megalakult - a Hazafias Népfront keretén belül — az Egry József Emlékbizottság, melyben főleg a tapolcai járásban élő és