Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)
JELMAGYARÁZAT * ÍIJKÖKORI /l« 5000-2500^ TELEP • BRONZKORI ÉS VASKORI /Le 1900 - I«./TELEP tí BRONZKORI ÉS VASKORI /Le. 1900- l.aj URNASIR -a- KÉSŐBRONZKORI ÉS HORAVASKORI /le. 1400-350/HALOMSÍR ^ BRONZKORI ÉS VASKORI /le. 1900-35<V FÖLDVÁR NÉMETBÁNYA/ PARKASGYEPÜ "(ÍT) 1 KELTA /l.e. 350-I.«./TEMETŐ O RÓMAI W0RL/UI.-V.ttd./TElEP TT RÓMAI KORL/UI.-IV. AD/VIUA B RÓMAI KORI /l.ul- IV írd/ SIR fi NÉPVÁNDORLÁSKOR! /Ló. V- X.std/SIRO, A PÁPAI JÁRÁS RÉGÉSZETI LELŐHEI.YEI i. tárló: ŐSKOR Kiállításunk attól az időtől kezdve tárgyalja e terület történetét, amely korból az első leletet már ismerjük. Mai tudásunk szerint csak az újabb kőkor az az időszak, amelyben az ember itteni nyomai már biztosan megállapíthatók. Ekkor kezdődött el a földművelés. Az addig csak gyűjtögetésből szerzett magvakat gondosabban válogatják és élvezhetővé teszik.Már az előző korban szegődött a vándorló ember társává a kutya. Az újabb kőkorban (i. e. 5000-2500) háziasítja a szarvasmarhát, a kecskét és a juhot. Mint mesterség, megjelenik az edénykészítés. Leginkább földbe mélyített kunyhóban laknak. Új termények: a len, köles, búza, árpa és a borsó. Ebben az időben készülnek a csiszolt kőbalták. A kinagyolt formát éles, parti homokon lehetett simára csiszolni. Tárlónkban kis formájú kőékeket is láthatunk, amelyek ugyancsak csiszolással készültek. Az őskorban csontból is készítettek ütőeszközöket, mint azt a mezőlaki lelet is bizonyítja. A rézkorból (i. e. 2500-1900) egyelőre még nincs érdemleges lelet. A bronzkor (i. e. 1900-1100) leletanyagából már olyan tárgyakat mutathatunk be, amelyek a régi életet elevenítik meg. E korral kezdetét veszi a nagyobb arányú fejlődés. Űj termény a rozs és a lóbab; új háziállatok a ló, a disznó és a macska. A már megtelepült ember házban lakik. A rezet ónnal vagy antimon- 28