Éri István (szerk.): Helytörténeti Múzeum Pápa. Vezető a Pápai Helytörténeti Múzeum állandó kiállításához (Pápa, 1971)

KORABRONZKORI BÖGRE VASZAR-TÓRÉTRŐL nal ötvözik és belőle nyerik a nagy keménységű bronzot. Két ízléses kivitelű bögre a pápai téglagyárban került elő. Egy másik Borsosgyőrről való. Mindkettő formájával és díszítésével az ún. kisapostagi kultúrába tartozik és annak temetkezési edénye. Ugyancsak a korabronzkorból való az egyik vaszari edény. Bekarcolt mintájába mészpépet nyomkodtak, ezért nevezték el mészbetétes kerámiának. Még az előző évszázad végén került elő Nagydém határában, a Kincses-táblában egy ún. raktárlelet, csupa bronzeszköz és bronzfegyver töredékéből. Ezeket azért gyűjtötték össze, hogy újra beolvasszák. Bizonyára valami veszedelmes helyzet miatt kellett azokat elásni a földbe, utána tulajdonosának nyilván nyoma veszett. Van itt lándzsa, sarló, kardmarkolat, tokos és szárnyas balta és az öntés után maradt ún. bronzlepény. 1948-ban a veszprémi múzeum régészei ásattak Farkasgyepű határában a Pörös-erdőben. Az itt levő halmok közül egyet tártak fel. Ebben több sír volt. A közölt felvételen jól látható a több részletben feltárt halom. A koravaskorból több edény került elő Borsosgyőrött a téglagyári agyagbányában. Ezek formája és díszítése elüt a korabronzkori edényekétől. Az általánosan használt anyaggá váló bronzból ízléses dísztűk készültek. A koravaskorban (i. e. 800-400) háziasítják a libát, kacsát és a tyúkot. Ekkor már általános a búza, árpa és a köles termesztése. E kor végéről származik a VaszarPörös-réten levő halomsírmező, amelyet a pápai múzeum pótlólag újabban teljes egészében feltárt. A Rhé Gyula-féle ásatásból (1932) egy állatfejekkel díszített