Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

fosztani nem akarta." A városok piacait és vásárait az összehasonlító statisztikus szemével nézi: ugyanakkor a népviseletek leírásában és a cigányélet meg a cigánynyelv kutatásában a folklór kiváló művelőjének bizonyul. Érdeklődési köre bámulatosan gazdag és szeme nagyon biztos. A földesúri és gazdatiszti lakások udvarában azonnal meglátja a derest, a börtönajtót, a hajdúkat, a megláncolt rabokat. A sürgő-forgó parasztleányok szép ruhájával együtt észreveszi a tiszta lakást, a rokkát, a szövőszéket, a felhalmozott végvásznat és a kamrában álló liszt- meg egyéb élelmiszerkészleteket. A virágápolás szokását elmélyíti az otthon-kultusz és a hazaszeretet meleg és tanulságos gondolataival. Előadásmódja lebilincselő. A rossz út és a kocsizörgés unalma helyett jól vagy rosszul művelt földekről, virágos rétekről, legelésző nyájakról és madárdalról beszél. Sokszor festői tájképként szemléli a tájat és színes leírásában valósággal odavarázsolja az olvasó szeme elé. A bélavári erdő szépségének magasztalására alig talál szavakat. A magasba törő egyenes tölgyfatörzseket csodálja, de meglátja a fák és bokrok árnyékából elővillanó nárciszvirágot is. Lélegzetvisszafojtóan drámai az a jelenet, amikor a csurgói erdőben koromsötét éjjel zuhogó esőben, villámlás és égzengés között, leskelődő útonállók fenyegető közelségében az elvesztett kocsinyomot keresik. Mint lelkiismeretes alapossággal dolgozó tudós, Magyarországról írt könyvét csak úgy gondolta teljesnek, ha külön fejezetben irodalmunkról is beszámol. Nagyon helyesen mondja, hogy a nemzet igazi lelkét és állapotát csak úgy lehet megismerni, ha látjuk szellemi műveltségének haladását is. Bevallása szerint irodalmunk köréből akkora anyagot gyűjtött, hogy annak feldolgozása meghaladta volna a könyvfejezet szokásos terjedelmét. És mivel erről az érdekes tárgyról nem akart sietve írni, örömmel nézett eléje annak az időnek, amikor kedvére fogialkozhatik vele és külön könyv alakjában mutathatja be a közönségnek. Erre azonban sajnos nem került sor. Bright Richárd nevét az orvosok jól ismerik. Jelentős felfedezései vannak a róla Bright-kórnak elnevezett vesebetegségek terén. Bristol városában kereskedő- és bankárcsaládból született 1789. szeptember 28-án. 1808-ban beiratkozott az edinburghi egyetemre. Egy évig bölcseletet hallgatott, majd átlépett az orvosi szakra. 1810 nyarán résztvett Sir George Stuart Mackenzie izlandi útján és Mackenzie beszámolójában („Travels in the Island of Iceland") ő írta meg a növény- és állattani fejezeteket. Űtjáról visszatérve Londonban folytatta orvosi tanulmányait. 1812-ben újra Edinburgh-ban van és az orvostudomány mellett földtani és természetrajzi előadásokat is hallgat. Ugyanezen év szeptember 13-án orvosi oklevelet szerez. (M. D.: medicinae doctor.) Két cambridge-i félév után Londonba tér vissza. 1814-ben megkezdett európai útja során, huzamosabb időt tölt Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Ausztriában és Magyarországon. Berlinben egyideig kórházi gyakorlatot folytat. A Waterlooi csata - 1815. június