Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

SZIGETVÁR ELŐTT ON THE GATE OF SZIGETVÁR resztet vetett és kijelentette, hogy ő a legszerencsésebb, mert gróf Szirmay jobbágya. Előadását azzal a megjegyzéssel végezte, hogy minél kevésbé hatalmas az uraság, annál komiszabb az embereivel. Akkor megkérdeztem tőle, hogyan van az, hogy ha annyira meg van elégedve helyzetével, fiát miért nem neveli parasztnak. „Bocsásson meg, Uram - kiáltotta - igazat kell adnia nekem, ha azt kívánom, hogy fiamnak mégis jobb dolga legyen, mivel Magyarországon semmi akadálya sincs annak, hogy egy kicsit jobban gondoskodjunk gyermekeink jövőjéről és magamnak is jobban esnék, ha íróasztalnál ülhetnék, mintsem az eke után járjak. És nem akarom, hogy valamikor kárhoztasson engem azért, hogy meggátoltam, hogy jobb dolga legyen. Isten módot adott nekem hozzá itt ismét lekerült a fejéről a kalap - a fiúnak meg jó tehetséget." Ilyen társalgás közben megérkeztünk Eperjesre. Szinte észre sem vettük a megtett távolságot." Ez a kis történet pedig, mutatis mutandis, különösen alkalmazható a csokonyai uradalomra. (545-551.) Szigetvárra a kapubejáraton át mentünk be. Kis város két vagy három templommal. A lakosságban sok a protestáns. Lelkészeik hosszú ruhában járnak, széles karimájú kalappal és derekukon övvel. Akik körülöttem álltak, úgy mutattak rájuk, mint furcsa fajta papokra, akik nősülhetnek. Egészen a város mellett egy eléggé ép erődítmény maradványai láthatók. Körülbelül 130 négyzetyard a kiterjedése, minden sarkán négyszögletű torony és a közepében egy alacsony építmény húzódik meg. Innen lapos