Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

legelővidékre és távolban a szlavóniai hegyekre nyílik kilátás. Ez az erődítmény és Szigetvár a török háborúkban nagy fontossággal bírt. 1566-ban itt örökítette meg nevét minden igaz magyar szívében és emlékezetében gróf Zrínyi MiJdős, amikor a helyet 2500 emberével a legnagyobb szívóssággal védelmezte 164 000 törökkel szemben. Ebben a küzdelemben hihetetlen hőstettek születtek. Még a nők is a római matrónák dicsőségére vágytak vagy inkább utánozták saját hazájuk matrónáit, akik csak néhány évvel ezelőtt megmutatták áldozatra kész hazaszeretetüket Eger ostrománál. (572-573.) Ablakom egy nyílt térre nézett, amelynek túlsó oldalán egy török mecset maradványai voltak a még teljesen ép minarettel, ahonnan az imám az igazhivőket imára szokta szólítani. A csordások nagy fekete kutyáikkal az állatokat szedték össze kihajtásra. Közel száz paraszt, emberek és asszonyok, körmenetben jöttek valamelyik szomszédos faluból, hogy a város különböző oltárain felajánlják imáikat és áldást esdjenek le a közelgő aratásra. Ezt az ájtatosságot mindig május eleién végzik, de jobbára csak a németek, akik a környező falvak lakóinak zömét alkotják és buzgó katolikusok, míg a magyarok itt inkább protestánsok. Különös ruhájukról a németek biztosan felismerhetők. A rövid térdnadrág és harisnya a született magyar előtt ismeretlen és szemében megvetés tárgya. Ebben a körmenetben, amelyhez később csatlakoztam, a legtöbb férfi német volt. Zöld vagy piros szegélyes kabátjuk és nadrágjuk fehér gyapjúból készült. A nők általában hosszú kék vászon kabátot viseltek és kék szoknyát. Ez sokkal kevésbé tetszetős és sötétesebb viselet, mint a magyarok vagy horvátok világos ruhája. Jó darabig kísértem a körmenetet, de amikor megtudtam, hogy ezek a jámbor búcsúsok egy Pécstől közel két postaállomásra eső kegyhelyre mennek, elhagytam őket és visszatértem megnézni a várost. Délről szemlélve Pécs képe elragadó látvány. Egy mészköves sziklagerinc oldalában fekszik. Egyik-másik ház benne feltűnően nagyméretű és mivel a templomok legalább két-két kistoronnyal vannak ellátva és mindegyik kolostor ugyan annyival, így az egész nagyobb külsővel bír, mint amilyent az ember egy alig 9000 lakost számláló mértéktartóan épített várostól várna. Az 1040. évben meghalt I. Péter idejéből származó régi várfalak egy része még áll. Kívülről egy csoport alacsony ház támasztkérően hozzájuk tapad. Pécs magyar egyháztörténelmi és irodalmi szempontból egyaránt nagyon nevezetes város. István király már 1009. évben püspöki székhellyé tette. Azóta egymásután 66 püspöke volt, akik közül sokan magas állásuknak igazán díszei voltak. írásaikkal pártolták az irodalmat és működésükkel előmozdították a kereszténységet. I. Lajos 1364-ben egyetemet alapított itten, amelynek egyidőben 2000 hallgatója volt, de az 1526. évi mohácsi vész után teljesen elpusztult. Pécs mint nevelési központ ismét az ismeret-