Szerecz Imre (szerk.): Richard Bright utazásai a Dunántúlon 1815 (Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1970)

hirdető rajzolja a kafferok lábbelijét. Kerek kalapját gyakran szalag díszíti. Vállán durvaszövésű bő gyapjúköpenyeg, mert errefelé ritkán hordanak báránybőrködmönt. Széles szíjon bőrtarisznya is lóg válláról és védekezésre, támadásra hosszúnyelű kis baltát fog kezében. A tarisznya vállszíján rendesen két vagy három sor fényes rézgomb csillog. Ezekért a gombokért a pásztorok annyira odavannak, hogy mint hallani, utasokat is megtámadnak kizárólag ilyenekért. A baltát botnak használják, de szükség esetén félelmetes fegyverül ember és állat ellen. Kezelését olyan jól értik, hogy 20 vagy 30 lépésnyi távolságban a fa törzsére kitett célt ritkán hibázzák el. Sokszor megcsodáltam ebbeli ügyességüket, de mindig ezt csinálják, amíg barmaik legelnek. Ezek az emberek hajukat még nagyobb gonddal zsírozzák, mint ruhájukat. Hajukat csomóba kötik és két felől fülük mellett leeresztik. Tudatlanságuk rendkívüli. A velük való foglalkozás legjobb módja talán az volna, ha az illetékesek kitalálnák a lehetőséget tanításukra." Hazaérve vezetőm az udvarmester társaságához ment és csakhamar ebédelni hívtak. Itt a mérnökkel és az ügyésszel találkoztam, több kisebb rangú tiszt is velünk ebédelhetett, de csendben ültek és azonnal elvonultak. Meghajlással búcsúztak, ott hagyva bennünket az asztalnál. Később azután a szőlőbe hajtattunk, megnéztünk néhány gazdasági kísérletet, majd hazaindultunk a községnek azon a részén keresztül, ahol egy csomó cigánynak háza van. Eléggé elkedvetlenített a helyzet, amelyben találtam ezeket az embereket, akikről azt hallottam, hogy az országnak ebben a részében sokkal inkább, mint bárhol máshol meghálálják a felemelésükre fordított sok igyekezetet. De itt semmi változást sem láttam rajtuk. Semmi sem tudja rábírni őket a rendes munkára. Aprócseprő szolgálat, valamelyes gépies munka az egyetlen dolog, amit rájuk lehet bízni. így házaikat is az uraság puszta jóvoltából lakják semmiféle kikötött munka feltétele nélkül, csak azzal az általánosságban körvonalazott kötelezettséggel, hogy az uradalmi tiszt hívására mindig készen álljanak, ha házépítésről, kocsijavításról és parancs továbbításról van szó. Mint mindenütt, itt is saját vajdájuk van, akinek közvetítésével az uradalmi tisztek igénybe veszik szolgálataikat. Ez a főember azonnal megjelent, amikor az egyik házba beléptünk és rögtön körülvett bennünket az egész telep. Soha a külső nyomor képe és a belső vígság ugyanazon lényekben nem ütközött ki annyira, mint ezekben az emberekben. Piszkosan és szegényes rongyokba burkolva kinn álltak; nyomorúságos lakásuk csak egyetlen odú, öten-hatan vagy heten laknak benne együtt. Sem élelmiszert, sem valamelyes kényelmet nem tudtam ott felfedezni. Táncoltak, énekeltek és lármás ujjongásaikat folytatták, míg kocsira nem ültünk és elhajtattunk. De a vajdának meghagytuk, hogy másnap reggel jöjjön be és hozzon magával kimutatást a hatalma alatt álló cigányok létszámáról. Öt faluval van dolga, azért időt engedtünk neki az összeszámlálásra. Az est folyamán megtekintettük az egész ház alatt húzódó borospincét, utána meglátogattuk a börtönt, amelyről most leírást adok. Késő este volt és a rabok